Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén

pát hússal, hiszen évente 80000 marhát hajtanak Németországba. Hasonló dolgokat jegyzett fel néhány évtizeddel később Edward BROWNE, aki — több korábbi világföldrajzi leírás szerzőjével szemben — valóban járt Magyarországon. Szerinte évente 100000 marhát hajtottak külföldre. Elismeréssel szólt még a tokaji borról és a Dunakanyarban termett szőlőről.

16 A tokaji bor első angliai népszerűsítője azonban nem BROWNE volt, hanem a Lazarus SCHWENDI kassai főkapitányt és a BEKES Gáspárt személyesen ismerő Sir Philip SIDNEY. A XVI. századi angol reneszánsz költő ugyanis többször teljesített diplomáciai küldetést a császári udvarban, s utóbb elismeréssel írt a magyar vitézi énekekről és a tokaji borról.

1 A szigetország és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom legjelentősebb árujával, az angliai posztó magyarországi megjelenésével és elterjedésével azonban csak az utóbbi évtizedekben foglalkoztak behatóan, főleg SZÉKELY György és ENDREI Walter.

18 SZÉKELY 1968-ban megjelent írásában oklevelek és főként középkori magyar városi számadáskönyvek adataira hivatkozva azt állapította meg, hogy a németalföldi posztó fajtái a XIII. század második felétől folyamatosan piacra kerültek Magyarországon. Az angol posztó jelenleg ismert első említése a XV. század elejére nyúlik vissza. Bártfa kimutatásai között 1426-ban jegyezték fel először az angol posztót (uno panno Anglecali), s 1439-ben fizetség részeként szerepelt. Buda város törvénykönyve 1436-ban említette, méghozzá az elsőrendű áruk sorában. Az angol (Englisch) és a londoni (lündisch) harmincadvámja végenként 1 aranyforint és 1 garas volt.

1 A pozsonyi harmincadkönyv XV. század közepén készült kimutatásai szerint pedig angol árukat nemcsak külföldiek, hanem magyarországi kereskedők is forgalmaztak. Angol gyapjúra két tételben 8 aranyforint vámot róttak ki 1457-58-ban, míg angol textiltermékekre összesen 122,6 forintot. Az angol posztófélék nagy mennyiségű magyarországi beáramlása a XVI. század közepétől figyelhető meg. A londis, lundis, failongis állandóan felbukkan a kimutatásokban, végrendeletekben vagy leltárakban. ENDREI Walter 1970-ben publikált közleményében a kersey, vagy karasia, a worsted vagy borséta, a baize, a boy, illetve paja, valamint a sája és a perpéta, illetve a rása hazai elterjedését és ismertségét vizsgálta.

21 ENDREI 1974-ben közzétett tanulmányában az angol karasia társadalmi rangjelző szerepét hangsúlyozta. Emellett figyelemre méltóak a beszerzéssel kapcsolatos megállapításai is. A XVI. század közepén a harmincadjegyzékek, illetve a török vámelszámolások szerint ugyanis szinte kizárólag magyar kereskedők bonyolították le a textilimportot. A teljes importból pedig mintegy 22%-ot tett ki a karasia. Az angol posztó beszerzési forrása ekkor Antwerpen közvetítésével Nürnberg, valamint Bécs volt, de velenceiek szintén kereskedtek karasiával. A XVI. század második felében a londoni Hansa privilégium megszűnése után azonban angol kereskedők is útra keltek a kontinens belső területei felé, és ekkor már észak felől, Hamburg, illetve Gdansk közvetítésével érkezett hozzánk az angol posztó. A Raguza felől érkező textilimportot ENDREI csekélyebb jelentőségűnek tartja. A XVT-XVII. század fordulójától viszont