Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén
minőségi romlás tapasztalható, amely a tizenötéves háború bizonytalanságaival együtt — ENDREI szerint — erősen lecsökkentette a magyarországi karasia importot. A fentiek kiegészítéseként szeretném megemlíteni, hogy egyértelmű adatok állnak rendelkezésre angol kereskedők magyarországi tevékenységéről a XVI. század végén. George LOWE ügynök a keresztény seregek táborából kísérte figyelmmel a tizenötéves háború egyes eseményeit, s 1594. december 18-án John QU ARLES kereskedőhöz intézett levelében jelzi, hogy a törökök komolyan fenyegetik a bécsi kereskedelmet. 1595. augusztus 27-én kelt levelében pedig külön is foglalkozik a magyar csapatok ruházatával. A török háború keltette bizonytalanság azután más forrásokban is feltűnik. 25 Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy Raguza közvetítő szerepéhez még később is mennyire ragaszkodtak az angol kereskedők, s déli irányból, tehát hódoltsági területeken keresztül is igyekeztek eljuttatni áruikat Magyarországra. Erre utal egy Surreyi valamint Hampshire-i kereskedők és posztógyárosok által 1637-ben írt beadvány, amiből kiderül, hogy már húsz éve kereskednek Raguzával. Ekkor több bála karasiájuk vesztegelt a kikötővárosban^ahonnan Belgrádon át Magyarország egyéb területeire kívánták továbbítani az árut. A szigetországi kereskedők jelentős magyarországi tevékenységére, sőt tartós megtelepedésére utal egy másik forrás is. Mint már fentebb láthattuk, egyes skót kereskedők bányajövedelem kibérlésével is foglalkoztak. A skótok azonban, kedvező lengyelországi kapcsolataikat kihasználva, feltehetően erőszakos versenytársnak bizonyultak. Mi mással magyarázhatnánk különben az eperjesi kereskedők 1615-ből kelt céhszabályzatának a külföldiek, többek között a skótok árusító tevékenységét korlátozó rendelkezéseit. A céhszabályzat kivételként említi azonban azokat a megtelepedett skótokat, akik már a Magyar Korona fennhatósága alatt élnek. 27 Más adatok szintén a szigetországi termékek folyamatos jelenlétét bizonyítják a magyar piacokon. A kolozsvári harmincadnaplók tanúsága szerint pontosan ebben az időszakban, tehát a XVII. század első évtizedeiben, igen gyakran szerepel a tételek között a karasia vagy a fajlondis. 1616. november 18-án a karasiából például 50 véget számoltak el. E meglehetősen nagy tétel valószínűleg az észak-magyarországi városok közvetítésével jutott el Erdélybe, bár az angol forrás alapján nem lehet figyelmen kívül hagyni az angol áruknak esetleg hódoltsági területeken át történő továbbítását a fejedelemség felé. Tény azonban, hogy például a pusztán BETHLEN Gábor fejedelem megbízásából angol árukat vásárló kereskedők, elsősorban észak-magyarországi vagy lengyel piacokon jutottak hozzá az angliai óntányérokhoz, asztali készletekhez, valamint a különböző mennyiségű karasiához és failondishoz. 2 ^ Természetesnek tűnik tehát, ha egyes források arról tudósítanak, hogy a lőcsei jómódú polgárok a XVII. század közepén és végén angol és holland posztóból készült dolmányokat viseltek. 30 Szintén az angol textiláruk folyamatos magyarországi jelenlétére utal Abaúj vármegye 1669. december 10-én kelt limitaliója. Eszerint az angliai dolmány árát, melyet tehát angol posztóból készítettek, 1 forint 40 dénárban határozták meg. Nadrágot angliai skarlát vagy gránát színű anyagból pedig 36 dénárért készíthettek a szabók.' 1
