Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - BÁLINT GYÖRGY: Raoul Francé, a tudós és ismeretterjesztő

Raoul Francé, a tudós és ismeretterjesztő Bálint György Engedjék meg, hogy személyes gondolattal kezdjem ezt a rövidre szabott megemlékezést R.H. Francé tudományos munkásságáról és ismeretterjesztő tevékenységéről. Korom voltaképpen lehetővé tette volna, hogy személyesen is ismerhessem Francét, hiszen Budapesten élt azokban az években, amikor magam a m. kir. Kertészeti Akadé mia hallgatója voltam. Nem ismertem, és ezt a mai napig nagy mulasztásnak tartom. Könyvei azonban már akkor ott sorakoztak könyvespolcomon, és nekem éppen úgy. mint diáktársaimnak mindennapos olvasmányok voltak. És nemcsak olvasmányok, ha nem a beszélgetések, vitatkozások tárgyai is éppen úgy, mint Liebig, Humboldt, Dar win, vagy éppen a magyar Rapaics Rajmund és Herman Ottó írásai. A II. világháború befejeztével azután új szelek kezdtek fújni. A Micsurin és Liszenkó nevével jegyzett korban kezdett veszedelmessé válni akár csak említeni is Francé nevét. Az 1960-ban megjelent Új Magyar Lexikon nyolc sort szentel neki: „Bécsi szii letésű biológus, természetrajzi író és idealista filozófus, aki egy ideig hazánkban élt. A talaj élőlényeit elsőként foglalta edafon néven életközösségbe (sic!). 1902-ben Németországba költözött, ahol számos népszerű növénytani munkát írt. Később természetbölcseleti műveiben a neolamarckizmus hirdetője volt." Az élet keserű grimasza, hogy ebben a rövid ismertetőben Francé legfontosabb tudományos leleményét, az edafont tévesen (edaton) nyomtatták. Nem az életrajzát szeretném ismertetni, de azt elmondom, hogy több nyelven be szélt, írt és olvasott, hiszen Bécsben született, rokonai franciák, anyja pedig cseh volt — nem is beszélve a magyar nyelvről, amelyet ugyancsak elsajátított. Tanulmányai se mondhatók egysíkúnak. Apja kívánására végezte el a kereskedelmi akadémiát, majd 8 szemesztert hallgatott az orvosegyetemen. Ezt követően Entz Géza tanítványa volt a műegyetemen. Reneszánsz ember, valódi polihisztor volt. Azt szokták mondani, hogy a feltáró és elemző kutatómunkához nyugodt életkörülményekre, kiegyensúlyozott magánéletre és jó egészségre van szükség. Francénak mindezek nem adattak meg: már gyerekkorában hányatott élete volt, kora fiatalságától betegeskedett, és anyagi helyzete se állott mindig szilárd alapokon. Csak a tudományos elhivatottsága és az ismeretterjesztés fontosságába vetett hite volt megingathatatlan. Első önálló témája a Balaton élővilágának kutatása volt. Eközben szerzett maláriája, valamint a gyerekkori tbc-je egész életében kínozta. 1894-ben a m. kir. Természettudományi Társaság pályázatán a véglényekről írt győztes pályamunkájával tűnt fel, és ennek hatására bízta meg a magyar kormány és