Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

megfigyelhető volt — nálunk is az állami beavatkozás erőteljesebb formája követte. Az OMGE ezért kövelelte a vasúti díjszabásnál a mezőgazdaság számára kedvező tarifapolitika bevezetését, és az ágazat technikai korszerűsítésének elősegítését. Az erőfeszítéseknek köszönhetően megfigyelhető a magyar mezőgazdaságnak a belterjesség irányába történő elmozdulása: talajjavítások, szarvasmarha-állomány megújítása, mezőgazdasági kísérleti állomások létesítése, az országos állategészségügyi szolgálat megszervezése, mintagazdaságok felállítása. Ezeket a fejlődés irányába tett lépéseket az Egyesület kezdeményezte, és támogatott minden olyan elképzelést, amelyek növelték a mezőgazdasági termelés színvonalát és fokzták versenyképességét. Az OMGE erőteljesen síkraszállt a hazai mezőgazdaságnak vámok útján történő védelme mellett, s a későbbiek során újból és újból követelte olyan vámtételek bevezetését, amely végül is a hazai termelők számára monopolhelyzetet teremtett, megfosztva ezzel a mezőgazdaságot a fejlődést ösztönző versenyhelyzettől. Az Egyesület a helyzet ilyetén történő alakításában döntő szerepet vállalt, s az általa képviselt érdekcsoport igénycinek megfelelően járt el, ami ez esetben nem szolgálta az egész mezőgazdaság fejlődésének hosszú távú igényét. A 19. században az agrárius érdekek képviseletében szervezett kiemelkedő eseménynek számított az 1895. évi III. Országos Gazdakongrcsszus összehívása, és az itt elfogadott határozatok. Ezen döntés született a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek a korábbitól eltérő formában történő létrehozására. Az 1879-ben életre hívott Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége ugyanis nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a földtulajdonnal rendelkezőknek csupán elenyésző százalékát tömörítette. A megoldást csak a társadalmi bázis kiszélesítésének irányában lehetett keresni. Ilyen előzmények és megfontolások után jött létre 1896-ban a Magyar Gazdaszövetség, amelynek szellemiségét a nyitás ellenére alapvetően meghatározta, hogy irányításában döntő szerep jutott az OMGE-nak, első elnökét is — gróf Károlyi Sándor személyében — az Egyesület adta. Az. új szerveződés megálmodói az. agrárérdekek társadalmi fontosságának számszerű demonstrálása végett is elérkezettnek látták az időt, hogy a földbirtokkal rendelkezők soraiból a nagy- és középbirtokosság mellett a legnagyobb számban jelenlevő kisbirtokosokat is tagjai sorába fogadják. A vezetés lehetőségét nem átadva azonban olyan programot hirdettek meg, amelyik már nemcsak a legnagyobb birtokkal rendelkezők számára kínált megfelelő alternatívát. A szövetség 1895-ben elfogadott programját igen tanulságos összevetni az OMGE alapszabályában foglaltakkal, és mindjárt kitűnik, hogy azt a szerkesztők nemcsak szakmai alapossággal, de nagyobb agrárpolitikai és szociális érzékenységet is tanúsítva öntötték formába. A legfontosabb tennivalókat az alábbiakban foglalták össze: 1/ földadó és más mezőgazdaságot érintő adók csökkentése; 21 a jelzálogkölcsönök terheinek mérséklése, a hitelszövetkezetek felkarolása; 3/ a talajjavítási munkák rekonstrukciójának előmozdítása; 4/ telepítések, parcellázások, kisebb bérletek kialakítása; 5/ a mezőgazdasági munkáskérdés és cselédtörvény reformja; 6/ a mezőgazdaság érdekeinek megfelelő vámpolitika; II a mezőgazdasági árakat sújtó intézmények (kartell, tőzsde) reformja; 8/ gazdasági ismeretek terjesztése, gazdasági főiskola felállítása, a szövetkezeti ügy