Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

előmozdítása. A program tartalmában a hazai agrártársadalomnak korábbinál szélesebb rétegét szólította meg, s vázolt fel számukra egyfajta megoldási lehetőséget. Az egyesülés annyiban mindenképpen sikeresnek volt mondható, hogy a korábbi hasonló szervezetekhez viszonyítva nagyobb taglétszámmal rendelkezett, hiszen az I. világháború kitörése előtt a csatlakozó egyesületek száma elérte a 2500-at, a tagoké pedig a 300 000-et. Az egyesülés azonban végső soron mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket — azaz hogy az egész birtokos osztályt képviselje —, mert a parasztgazdáknak csupán 5-7%-át tudhatta tagjai sorában. Nyugat-Európában az érdekérvényesítés egyik leghatékonyabb szervezeteinek a kamarák bizonyultak, amelyek a gazdasági élet különböző területein ágazatonként szerveződtek. Magyarországon a mezőgazdasági érdekvédelemmel elégedetlenkedők úgy ítélték meg, hogy a kudarc okát a szervezkedés hiányosságai okozták. A megoldás kulcsát a német mintára létrehozandó agrárkamara felállításában vélték megtalálni. Az agrárius érdekek képviselőinek egy csoportja követelte, hogy a kormányzat, a törvényhozás és a közigazgatás aktívan támogassa a mezőgazdaságot, s vele együtt a mezőgazdasági kamarát, mint a törvényhozás által kötelező társulás alapján életre hívott mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetet. Elképzeléseik szerint minden birtokosnak a földadó 1%-ának megfelelő összeget lett volna köteles a kamara részére befizetni. A hazai mezőgazdaság felvilágosult, a saját érdekeken felülemelkedni képes és távlatokban gondolkodó képviselői minden fórumot felhasználva szóban és írásban agitáltak a kamara létrehozása mellett. Felállításuk a 19. században már nem valósult meg, erre majd csak az elveszített I. világháború után, az előző időszaktól lényegesen eltérő és kedvezőtlenebb gazdaságpolitikai körülmények között kerüli sor. Áttekintve a 19. századi Magyarországon a mezőgazdaság fejlesztésére, valamint az agrárérdekek védelmére és érvényesítésére szerveződött egyesületeket, megállapíthatjuk, hogy ezek közül a legnagyobb befolyással az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendelkezett. Az Egyesület szilárd szakmai bázisra épült, hiszen tagjai sorában tudhatta a hazai agrártermelésben és politikában domináns szerepet játszó nagybirtokosokon túl a honi mezőgazdaság legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakembereit. Gazdaságpolitika ját, gazdaságfilozófiáját tekintve konzervatívnak mondható szellemet képviselt, tükrözve ezzel tagságának alapvető csoportérdekeit. A nagybirtok egészségtelen túlsúlyának konzerválása, a szabad birtokforgalom mérséklése mellett követelte a mezőgazdaságnak nyújtandó támogatások növelését, az állami segítségnyújtás fokozását. Ugyanakkor az esetek többségében a hazai mezőgazdaság fejlesztéséről, technikai és technológiai megújításáról vallott nézetei és tettei igen progresszívnak tekinthetők. Még egyszer szükséges azonban hangsúlyozni, hogy minden változást csak a meglévő birtokstruktúra keretein belül, a nagybirtokosság érdekeinek feltétlen figyelembevételével pártfogolt. Ha ez az alapvető érdek sérült, akkor inkább szakmai kérdésekben tett engedményeket. A hazai agráregyesületek között vezető szerepel játszott, a különböző — rövidebb-hosszabb ideig élő — alkalmi érdekcsoportok szervezésében kezdeményezőként lépett fel, azok körülötte formálódtak, és döntő hatással volt rájuk.