Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

tői az eredményesebb szakmai munka és hatékonyabb érdekvédelem megvalósulását remélték. Az új tömörülésben vezető szerepet kapott az OMGE, amelynek vezérkara egyszersmind annak vezetését is megkaparintotta. Az ország területén működő gazdasági egyesületek autonómiájukat megőrizve csatlakozhatlak a szövetséghez. Ismereteink szerint a belépett tagegyesületek száma 1895-ben elérte a harminckettőt. 1867 után ugyanis sorra alakultak a regionális, egy-egy közigazgatási egység (megye) agrárérdekvédelmét felvállaló megyei gazdasági egyesülelek. Magyarországon 1914 előtt minden megyében működölt ilyen egyesület. Velük állottak laza szervezeti kapcsolatban a tevékenységüket kisebb földrajzi régióban kifejtő egyesületek, gazdakörök, ez utóbbiak egy-egy település markáns szervezetei voltak, amelyek legfőbb feladatuknak a termelés korszerűsítését és a termékek előnyös értékesítésének megszervezését tekintették. Ennek érdekében erőfeszítéseket tettek a gazdasági eszközök, gépek, vetőmagvak, műtrágyák, tenyészállatok stb. kedvezményes beszerzésére, törekedtek a tagok szakmai ismereteinek fejlesztésére, gondoskodtak a tagok szakmai továbbképzéséről. A falusi egyletek, körök tagságának döntő többségéi a helyi kis- és középbirtokosok adták, de azokban a vezetői tisztséget általában a helység legnagyobb birtokosa töltötte be. Ezek az egyesületek erős kontroll alatt állottak, szakmai felügyeleti szervük a földművelésügyi minisztérium volt, de működésük engedélyezéséhez a belügyminisztérium jóváhagyására is szükség volt. A kérelmezők csak abban az esetben kapták meg az alapítási engedélyt, ha ott kizárólag szakmai és nem politikai irányú tevékenységet végeztek. A legtöbb gazdakör alapszabályában rögzítette: „Politikával a gazdakör nem foglalkozik, s ilyen kérdések tárgyalása teljesen ki van zárva." Az egyesületek, egyletek szerveződésének másik mozgató rugója a speciális szakmai érdekvédelem iránt megnyilvánuló igény volt. Az ilyen célból alapított egyesületek működésüket nagyobb régiókra, esetenként az egész országra kiterjesztették. A nevükben az országos és magyar jelzői viselve hozták létre érdekvédelmi szervezeteiket a kertészek, méhészek, baromfitenyésztők, szőlősgazdák, szeszlermelők, erdészek, hogy csak a legtekintélyessebbekel említsem. Ezek többsége tekintélyes anyagi bázissal, szakmai háttérrel — önálló szakfolyóirattal — rendelkezett, s befolyással voltak az állami döntéshozatali szervekre, szakmai észrevételeiket figyelembe vették az agrároktatás cs -kutatás területén is. Visszatérve az OMGE szerepének vizsgálatához, fontosnak tartjuk, hogy az ország közgazdasági helyzetének bemutatására is fordítsunk egy kis figyelmet, hiszen csak ennek ismeretében mondhatunk véleményt az Egyesület törekvéseiről, és minősíthetjük az általa kövelett gazdaságpolitikai irányvonalat. A 80-as évektől az USA és Oroszország nagy mennyiségben olcsó gabonával árasztotta cl az európai piacot, és teremteti ezáltal szinte legyőzhetetlen konkurenciái a kontincnsbeli, s köztük a hazai termelőknek. Ennek következménye lett Magyarországon is a több évig elhúzódó agrárválság, amely a termelőknek áresést és tartós értékesítési gondokat — főleg gabona esetében — okozott. A mezőgazdaság versenyképességének megőrzése csak korszerűsítésével vált elképzelhetővé, ami csak aktív állami beavatkozás segítségével valósulhatott meg. Az addigi liberális gazdaságpolitikai gyakorlatot — miként ez más európai országokban is