Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Környezetkultúra, környezeti nevelés a múzeumpedagógiában

(Iskola: kötelező részvétel, kötött óraszám, kerettanterv, tanterv, osztályra vonatkozó követelmény és értékelési rend, stb. Múzeum: az egyéni érdeklődésre nagyobb tér, élményszerű, elsősorban vizuális élmény, az ismeretátadás, értékelés, számonkérés megegyezésen alapuló, kötetlenebb módja, nagyobb lehetőség az egyéni különbségek figyelembevételére, stb.). Ezek az eltérő hatások, ha tudatosan, jól építünk rá, egymást erősítik. A korszerű pedagógia a hagyományos kereteken túllép, a környezeti nevelés — lényegéből adódóan — sem szorulhat az iskola falai közé. Eszköz, eszközrendszer A vizuális megismerésnek itt — a megismerés tárgyának sajátosságai folytán — elsődleges szerepe van. Az ember élményeinek közel háromnegyede vizuális élmény, miközben vizuális kultúránkon, neveltetésünkön és nevelésünkön ugyancsak érezhető a verbális kultúra hagyományos túlsúlya. A környezeti nevelés módszertani kultúrája is most van kialakulóban, ezért fontosnak tartom a legkiválóbb hazai és külföldi gyakoralttal megismerkedni. A tapasztalatok alkalmazásának a helyi környezet megismertetésében meghatározó szerepe lehet. A helyi környezet a megismerésnek nemcsak tárgya, de meghatározó kiindulópontja is. Ezt fontos szemléleti kérdésnek tartom. Tehát nem Európa gótikus építészetének remekei (a Mont Saint-Micheltől a prágai St. Vitus-templomig) vezetnek el a környezet megismerésének dolgozatomban vázolt szemlélete szerint a múzeum épületének megismeréséig, hanem a látvány, a valóságos élmény feldolgozása, elemzése során jutunk el általánosabb, bővülő körben a gótikus épületrészig, az erdélyi Vajdahunyadvárig, és ahhoz a szellemiséghez, mely a gótikus építészet szülője. De hasonlóképp, nem a brazil esőerdők pusztulása kell, hogy rádöbbentsen, lám, valamitől a Liget fái is pusztulnak... A megismertetés eszközeinek egy része rendelkezésünkre áll, más részét be kell szereznünk, illetve el kell készítenünk. Maga a megismerés tárgya is, elemeiben, a szemléltetés eszköze. Az eszközök sokasága, halmaza eszközrendszerré csak a cél elérése érdekében választott módszer (módszerek) szerint csoportosítva válik. A járatlan úton haladásnak szigorú szabályai vannak, nem vezérelhet a megszokás. Az eddigekből (is) következően olyan módszereket kell választanunk, melyek a helyi környezet élményéből, annak megismerésétől vezetnek a környezetkultúrához, s eszközrendszerünk ezt a folyamatot kell, hogy segítse. A „szigorú szabályok" igazán nem merevséget jelentenek. A tevékenységek tervezésekor tág teret adunk az egyéni érdeklődés, alkotókészség, képesség megnyilvánulásainak. A zenei improvizáció sem a szabályozatlanságon, a zene nyelvének nem ismerésén alapul. Eszközrendszerünk fejlesztésénél egyrészt figyelembe kell vennünk, hogy egyéni megközelítés szerint sokféle variációs lehetőséget biztosítson, másrészt, hogy a múzeum nyitott intézmény, látogatását főleg —• különösen a felnőtt korban — egyéni érdeklődés motiválja. Látogatóink különböző korú, műveltségű, érdeklődésű emberek, s míg szívünk szerint igen széles körben szeretnénk megismertetni épített és természeti környezetünket, nyilvánvaló az is, hogy nem alkothatunk minden korcsoportnak külön eszközrendszert. A