Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Környezetkultúra, környezeti nevelés a múzeumpedagógiában

korán, hogy többen ezt tartják az ismert közkertek közül az első igazán közkerti célú parknak Európában".

2 „Városligetnek, vagy Újnépkertnek neveznek — szól SCHAMS Ferenc tudósítása 1822-böl — a város birtokában levő 308 holdnyi sík földet. A Király utca végén kezdődik. A Terézváros szélső házait elhagyva, nyomban belépünk a nagy, lombos nyárfasorba, amelyet mindkél oldalán megnyírt vadgesztenyefák szegélyeznek. A fasorban nemcsak a fakoronák pompás árnyékát élvezzük, hanem a kilátást is a kétoldalt elterülő szép szőlő, gyümölcs és díszkertekre, amelyek az új, száz öl átmérőjű köröndig húzódnak... 1808-ban a Királyi Szépítő Bizottmány vette gondjaiba,...ez a mindent megszépítő intézmény szigorú feladatának tűzte ki, hogy a mulatóhelyet újabb területtel bővítse, újabb ültetvényekkel kösse meg a futóhomokot, és kiszárítsa a mocsarakat,... A Nádor javaslatára pályázatot írtak ki, amely 200 arannyal jutalmazza a mulatóhelyről készítendő legjobb tervet. A jutalmat Ncbbien Henrik gazdasági tanácsos kapta, aki a helynek megfelelő, s a kivitelre legalkalmasabb tervel készítette. A nagylelkű szerző maga is a terv megvalósítására ajánlotta fel a neki kínált munkadíjat, majd a nemesség és a tehetősebb polgárság önkéntes adományokkal segített a munka támogatására, s így végül 1818 őszén megkezdhették a nagyarányú terv megvalósítását..." „Ha egy korabeli térképen — olvassuk ismét BALOGH András könyvében — a Városmajort, a Margitszigetet, a Városligetet, az Orczy-kertet és a hajdani Nádorkertet zöldre színezzük, akkor egy hatalmas ív elemeit kapjuk, a 19. század első évtizedeiben Pestet körülölelő ligetekkel, a budai hegyek zöld koszorújának folytatásaként fogja körül a várost. Szomorú látvány fogadna bennünket, ha egy mai térképen jelölnénk zölddel az előbb idézett térkép alapján azokat a területeket, ahol még most is összefüggő zöldterületek vannak, beleértve a budai hegyek mára már ugyancsak megtépázott zöld koszorúját is. Nem valószínű, hogy első közparkunk, a Városliget létrejötte óta kétmilliós lélekszámúra nőtt fővárosunk zöldterületi igénye kisebbé vált volna. Csak mintha a közpark nagyobb közösséget boldogító szerepét nem vennénk figyelembe, s a fejlődés és fenntartható fejlődés különbségét szem elől tévesztve, rövidtávú vagy vélt érdekeinket helyeznénk előtérbe. A Liget — a megtartásukért tett erőfeszítések, a ráfordított nagy összegek ellenére — más zöldterületeinkkel együtt pusztul. Meggyőződésem, hogy a Liget változásait, gyönyörűségét és romlását is azok érzékelik igazán, akik itt dolgoznak, éveken át, nap mint nap erre járnak. Szót emelni érte kötelességük! A Városliget belső részén nincsenek lakóházak, itt többnyire kulturális intézmények, múzeumok épültek. A kérdés tehát önmagunkhoz: Mi a Liget megőrzésének módja, lehet-e ebben a kultúraközvetítőknek komoly feladata? "A hely szelleme" Melyik a Liget igazi arca, mi tartozik védendő értékei közé? Tényként fogalmazható-e meg, hogy pusztul a Liget, vagy esetleg a saját értékrendemben kitüntetett helyen szereplő dolgokat váltják fel mások számára értékesek? A Városliget egyike első közparkjaink-