Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
OROSZI SÁNDOR: Album a görgényi tutajozásról
dúlni. Csak öt bádeni munkavezetőt tartott meg, az egész munkafolyamatot a helybeli székely és román munkásokkal végeztette. A szerződés lejártakor azonban a kincstári erdészek úgy látták, hogy az államnak nem kellene lemondania a faüzletben rejlő haszon jelentős részéről, tehát a fát nem tövön, hanem ismét a herbusi faraktárban kellene értékesíteni. így 1887-től kezdődően ismét visszatértek a házi kezelésre, illetve annak egy különleges módjára. A még Görgényben dolgozó bádeni munkásokkal kötöttek szerződést. Ezek szerint a kincstár a faraktárig leszállított fáért köbméterenként átlag 2,39 frt-ol fizetett, s a munkákat — mind a fakitermelést, mind a tutajozást — rábízta a bádeniekre. (Az óriástutajozás műszaki berendezéseinek a karbantartása azonban továbbra is a kincstárt terhelte.) A külföldiek azonban különböző alvállalkozóknak (fakitermelőknek, tutajosoknak) adták tovább a munkát, tehát mintegy közvetítőkként működtek. A következő lépés már csak az lehetett, hogy a kincstár magához ragadta a munkák irányítását, s az alvállalkozókkal közvetlenül ő lépett szerződésbe. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy az ott dolgozó erdészek valóban tudják szakmailag is irányítani és ellenőrizni a fakitermelést és a tutajozást, azaz a bádeniek egykor nélkülözhetetlen szakértelmét elsajátítsák. Az album készítésének idején, 1900-ban a Herbusig leszállított fa köbméteremkénti költségét 3,60 frt-ban adták meg, amely már magában foglalta a tutajozási berendezések építésének, karbantartásának költségeit is. Mindezek alapján pedig megállapították: „állítható, hogy az óriási tutajozás mindenütt, ahol csak más szállítási mód lehetséges, mint egyik legdrágább és nagy tőkebefektetést igénylő szállítási mód, mellőzendő, s csak azon esetben alkalmazandó, ha az évi fatermelés más módon le nem szállítható, illetőleg ha más szállítási mód a kedvezőtlen körülmények és viszonyok folytán még nagyobb befektetést és költséget igényelne". Az óriástuta jozás vége Agazdasági kérdések egy re sürgetőbb felvetése mellett a tutajozás hátrányai is századunkban már komoly gondot okoztak. Ezen hátrányok közül a szállított fában keletkező törési, felhasadási és egyéb, a felhasználhatóságot jelentősen befolyásoló károkat említhetjük meg. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a befúrási helyek, a faragások és egyéb, a fában végzett műveletek az adott szálfát rövidítették, a lyukak, ékelések helyét ugyanis ki kellett vágni, a felhasználható faanyag ezzel csökkent. Szintén komoly gondot okozott, hogy az óriástutajozás/wggörr az időjárástól is. Egy-egy száraz időszakban akár hetekig le kellett állni, mert a vízgyűjtők nem teltek meg vízzel. S akkor még nem szóltunk az esetleges balesetekről, a berendezések, netán a munkások sérüléseiről. Szintén gondot okozott a gúzsanyag előteremtése. A gúzsoknak ugyanis legfeljebb felét lehetett még egyszer felhasználni, a többit nem. Az elérhető, gúzskészítésre alkalmas erdők kimerültek, így még a mogyoró mesterséges ültetésének a kérdésével is foglalkozni kellett. 7 Még egy, a természeti környezet szempontjából jelentős kárt maguk az albumot készítő szakemberek a kö-
