Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KNÉZY JUDIT: Falusi nők a mezőgazdaságban, falusi nők munkája (XVIII-XIX. század)
A mezőgazdaságban tevékenykedő nők csoportjai 1850 után 1848-50 után a földművelésben is tevékenyen részt vevő köznemesi réteg átalakult. Kisebb része meggazdagodott és az arisztokrácia normái szerint élt. Többen a tönkrementek közül a városba költöztek, tisztviselői vagy más értelmiségi pályát választva elszakadtak a földtől. Jelentős részük elszegényedett, elparasztosodott. A köznemesi háztartásszervezés példaértéke megszűnt. 44 A felszabadított jobbágyok egy része szintén meggazdagodott, másik része tartotta korábbi színvonalát, sokan elszegényedtek, a parasztbirtok elaprózódott. A zsellérek többségére kedvezőtlenül hatott a jobbágyfelszabadítás, köreikből került ki a legtöbb földnélküli vagy csak néhány holdas. 45 Az uradalmakban a robot megszűnése miatt emelni kellett az éves szerződésű cselédek és a rövidebb időre alkalmazott bérmunkások számát. 4 De a gazdaparasztok is több cselédet vettek fel. Különösen az Alföldön volt nagy embervásár, ahol tanyákra kinnlakó vagy belső telkükön mindenes cselédnek, vagy kertésznek, libapásztornak stb. vettek fel nincstelen családok gyermekeit, házaspárokat is, kislányokat szárazdajkának is. A gazdálkodás korszerűsödése, az egyre hatékonyabb művelési módok elterjedése, a munkatempó felgyorsulása növelte mind a férfi, mind a női munka iránti igényt, s az elszegényedett tömegek rendelkezésre is álltak. A keresetkiegészítést szolgálta korábban is, 4 de a XX. század első felében még nagyobb mértékben a részes munka a kukorica-, burgonya-, répaföldeken. Erre is a kevésföldűek szorultak rá. A szegényebb családokban a nőknek minden korábbinál többet kellett teljesíteniök a tavasztól őszig tartó időszakban. Kivételt ez alól a legmódosabb parasztcsaládok képeztek. Itt a nők csak saját földjeiken dolgoztak, esetleg napszámosokkal, cselédek segítségével is. így valamivel kevesebbet kellett dolgozniok. A gazdaasszonynak pedig jóformán csak irányítania kellett a többieket. A szegényebb családokban, ha volt otthon idős asszony, az főzött, vitte ki az ételt vagy gyermekekkel küldte ki a nyári dologidőben. Sok asszony maga volt csak, hajnalban főzött, kicsinyével vagy kicsinyeivel együtt cipelte ki az ételt s azután beállt dolgozni. 49 Ilyen családokban már a gyereklánynak, aki csak sámliról érte fel az asztalt, főznie kellett és ellátnia testvéreit, míg szülei a mezőn, szőlőben dolgoztak. A kaszás aratás elterjedésének hatása és a XIX. századi változások A kaszás aratás a XVI. századtól kezdte az Alföldön kiszorítani a sarlós aratást. De a sarló-kaszaváltás az aratásban hosszú folyamat volt. 50 A Kárpát-medencében a központi területeken csak a XIX. század első felében zárult le ez a változás. Például a dunántúli Festetics-birtokokon az 1803-1813 év között kelt aratószerződések mutatják ezt a váltást. (1803-ban még sarlóval, 1812-13-ban már vagylagosan sarlóval vagy kaszával szegődtek el a bandák. 51 ) Egyes peremvidékeken még a XFX. század végén is arattak sarlóval. Az átmenetnek számos lépcsőfoka lehetett. A délnyugat-dunántúli területekről a fiatalság kaszás aratásra szerződött el távoli uradalmakba. Míg ők távol 52 voltak, otthon az idos asszonyok es emberek sarlóval vágták le saját gabonájukat. A sarlóval 5-6 fős csoport dolgozott együtt. Egy erős férfi kellett a kévék kötéséhez, a
