Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KNÉZY JUDIT: A századfordulón készült uradalmi fényképek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

a kocsis. Előkészítve az eke- és hosszúoldalas szekérsor mellett nadrágos elöljárók és gatyás béresek, fiatal kisbéresek és egy úri pár is. Az egész kissé beállított, de mégis valószerű, s a gondozottság és mintaszerű rend képzetét kelti. A répaegyelő munkásokat is megörökítette Mezőhegyesen Ellinger Ede, köztük kisiskolás korú lányokat, fiúkat is.

43 A kép valószínűleg 1890-ben készülhetett, amikor a cselédsztrájkok letörésére az. uradalom felvidéki szlovák summásokat hozatott — mint erről a Vasárnapi Újság azév májusi száma beszámolt Ellinger fényképével — és pótolta velük a kieső munkáskezeket.

44 A XLX. század végén meginduló agrárproletár mozgalmak tevékenységének visszaszorításában, sztrájkjainak letörésében ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium szerepet szánt a ménesbirtokoknak. 1897 óta már önálló ügyosztálya is foglalkozott a mezőgazdasági munkásügyekkel. Annak biztosítására, hogy a szegődött munkások sztrájkjai esetén is biztosítva legyen az aratás, Mezőhegyesen 3000, Bábolnán 500, Kisbéren 1000, Szolyván 1000 munkás állt készenlétben, és felmérést végeztek és nyilvántartásba vettek még tartalékcsapatokat az ország északi részén. Ennyi munkást csak úgy tudtak elszállásolni, ha elég épület állt rendelkezésre. Külön gondot fordítottak az éves szolgálatra szerződött cselédek életviszonyainak javítására, a majorok külső és belső rendjére. Ezek az intézkedések kellő publicitást is kaptak, fényképek, cikkek jelentek meg — mint erről a Mezőgazdasági Múzeum 1907-ben megjelent kiállításismertetője is beszámolt. ,A nyári munkások asztagrakás közben" címmel jelölt fénykép (69. ábra) — Ellinger Ede művészetének egyik csúcspontja — nyári munkások és állandó alkalmazottak együttműködését ábrázolja impozáns, az élet által megrendezett jelenetben.

46 A négy- és a kétökrös szekerek vezetői bizonyára éves szerződésű béresek, az asztagon tevékenykedők summások. Külön szakértelmet kívánt ekkora asztagok rakása és jó munkaszervezést. Itt három lépcsőben történt ez. Legalulról négyen adagolták fel a kévéket a szekerekről, a létráról hárman továbbították a tetőre, ahol hat-hét ember fejezte be, a középső résznél ketten, alul a völgyét hatan töltögették a kévékkel. Nem látszik, de többen dolgozhattak a túlsó oldalon is. A háttérben más asztagok is látszanak. Legalább 24 ember kellett e művelethez. Az állami ménesbirtokok nemcsak a lótenyésztésben, hanem a szürke marha és tarka marha, mangalica sertés és merinó juh tartásában is számos díjat nyertek a különféle kiállításokon. Egyik rendkívül szép Ellinger-kép szürkemagyar marhákat vett lencsevégre zsindelyes tetejű hatalmas istálló előtt, köztük egy kis veresborjút is. Ez a kép Múzeumunknak több kiállításán, munkatársaink több cikkében szerepelt már mutatva nemcsak e tájfajta jellegzetességeit, de a fotóművész jó megfigyelőképességét, ahogy szinte az emberi portrék megjelenítő erejével ábrázolta e szép állatokat (70. ábra). b/ Mernyei uradalom Az egyik jelentős fényképegyüttes az igen régi múltú mernyei uradalomé. Ez a birtok — mint ismeretes — a fehérvári társkáptalané, majd annak egyik őrkanonoki méltósággal felruházott tagja volt a szent korona és a koronázási jelvények őrzője. E szolgálatokért a kapott birtokokat 1806-ig élvezhette a kusztodiátus. 1807-től a Kegyes Tanítórendnek