Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KNÉZY JUDIT: A századfordulón készült uradalmi fényképek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

tásba került a beleltározott dolog. A leltári naplókat minden év június elsejétől következő év május 31-ig vezették.

1 Szakleltárkönyveket is vezettek kiállítási témánként, vagy ahogy ők nevezték, „osztályonként". Eleinte majdnem minden évben újrakezdték, később egyre kevésbé. (Kb. az 1920-as évekig). A szakleltárkönyvekben még hiányosabbak voltak az adatok. Fényképek szinte minden osztályon voltak, és az albumok nagyrésze inkább a Könyvtárban. A leltári naplók szerencsére az 1944-es évekig fennmaradtak. A Múzeum vezetése annyira kiállítás- és oktatásközpontú volt, hogy minden valamirevaló anyagot a kiállításokba zsúfolt. Ami nem fért el ott vagy a kevés számú raktárban, abból egyetemeknek, szakiskoláknak, nevelőintézeteknek és a földművelésügyi tárcához tartozó kutató és más intézményeknek is ajándékozott, illetve selejtezés címén átadott. így a bevételi naplókat provizórikusnak kell tartani, mert abból bármikor, bárkinek kiadtak — a minisztérium tudtával — értékes muzeális anyagokat is. Szerencsésebb esetben más múzeumok is kaptak (pl. Néprajzi Múzeum), de nem mindig ők voltak a legilletékesebbek az anyag témáját illetően. Sajnos ez a provizórikus leltározás még az 1950-60-as években is szokásban volt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban fényképek, szobrok, festmények, grafikák esetében. Ezeknek közös leltárkönyve volt a kiállítási installációt képező rajzokkal, festménymásolatokkal stb. De ez már fényképszakleltárkönyv volt, viszont nagyon sok tételnél a jegyzet rovatban rögzítették az elajándékozás tényét intézményeknek, magánszemélyeknek stb. 1959-60-ban szervezték meg az önálló Adattárat, egyelőre közös leltárkönyvvel. 1965-től viszont a régi fotóanyag külön leltárkönyvet kapott, és ekkor vette át annak az anyagnak a nagy részét, amely a képleltárkönyvben ( 1950-59) volt. 1 Bíztató lépés volt a különböző jellegű adattári anyagok szétválasztása. Viszont nem a fényképszakleltárkönyvet vezették, hanem mint régen, bevételi naplókat — sokkal kevesebb rovattal. Ez 1988-ig tartott, amikortól szakleltárkönyvbe vettük be a fotóanyagot, (a diát 1982-től) mint más múzeumokban azt már az 1950-es évektől megtették. Ma már régi fényképek esetében ez a leltárkönyv sem eléggé részletes a régi technikák megjelölésére (pl. dagerrotypia, albumin, sópapír stb), mert benne csak egy „egyéb" és egy esetleges „megjegyzés" rovat van. Uradalmi majorok képeinek beszerzése 1896-1914 között Archívumunkban megőrzött legértékesebb fotó- és egyben agrártörténeti dokumentumok jelentős része az első világháború előtt került be. Az első években történt a legtöbb ajándékozás. Később vételek útján gyarapították a gyűjteményeket. Kiemelkedő együttest jelentettek mindig is az állami- és magán nagybirtokokra, majorépületekre, alkalmazottakra, a nagyüzemek díjnyertes állataira vonatkozó képek, albumok. Kezdetben önálló kiállítási részt képezett az állami birtokok és a gödöllői koronauradalom anyaga 1945-ig. A ménesbirtokok közül Mezőhegyesről maradt fenn a legtöbb felvétel,

23 aránylag sok a kisbéri, kevesebb a bábolnai és fogarasi fénykép a századforduló idejéből, illetve régebbről. Mezőhegyesen, Bábolnán Ellinger Ede nevéhez fűződtek a legszínvonalasabb munkák, aki már az 1870-es években Pest egyik leghíresebb fényképésze volt. Ezeknek a birtokoknak a tárgyait, dokumentumait többnyire a Földművelésügyi Minisztérium ajándé-