Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KNÉZY JUDIT: Falusi nők a mezőgazdaságban, falusi nők munkája (XVIII-XIX. század)

Marcaliban a Széchenyi-birtokon még a kenyérsütő asszonyokat, a jobbágyok cselédeit is kihajtották aratásba 1802 körül évről évre

25 A Somogy megyei Bürüsön, Váradon és Magyarújfalun mindenféle majorbéli munkát is rákényszerített a földesúr az asszonyokra, és a kilencedben, tizedben adott fonalukat meg is szövette velük. A kevés létszámú, kis családokban élő jobbágyoknál és zselléreknél és részben az uradalmi alkalmazottaknál is jobban ki voltak téve a nők annak, hogy bármikor gyalogrobotba vagy napszámba küldik őket. A nagylétszámú, több generációi egyben tartó jobbágycsaládokban jobban megoszlottak a feladatok, és nem hárult annyi egy-egy személyre. A családfő, ha tehette, maga határozta meg, hogy kit küld el a földesúri szolgáltatások teljesítésére, és kik végzik a saját gazdaságban a munkákat. így lehetett, hogy ezekben a családokban a fiatal lányokat nem fogták be olyan hamar a mezei munkákra. Az asszonyok is jórészt a saját háztartásukban és telkük művelésében vettek részt. Ezért fájdalmasan érintette a jobbágyokat, ha saját gazdaságukból kivonták az uradalmi tisztek a szokásos szolgáltatásokon felül is a férfiakat és nőket. A jobbágypanaszokban a gazda képviselte a családtagjait, feleségét is, peres ügyekben is ő állt helyt értük. De felesége és többi családtagjai is engedelmességgel tartoztak neki. A parasztnők viselkedését is a családban elfoglalt helyük szerint határozták meg. Szerénynek kellett lenniök, a férfiak előtt hallgatniok. Idegen férfival szóba nem állhattak.

29 Még a fejviseletüket is úgy alakították ki, pl. a Dunántúlon, Szlavóniában, Horvátországban, Felvidéken is, hogy a sok kendőtől az arcukat se lehetett látni. Akkor nyílt lehetősége egy nőnek önálló gazdálkodásra, ha özvegyként vagy más okból magára maradva (pl. katonának vitték el a férjét) kellett helytállnia családjáért, telkéért, házhelyéért, házáért. Ekkor mindenféle gazdasági munkához értenie kellett. A nagycsaládokban a gazda feleségének volt még valamennyire önálló, szervező szerepe. O osztotta be a család élelmezésére szolgáló készleteket és szervezte meg a női munkákat. Rá maradt a háztartás legtöbb gondja, míg a többi nő a mezőn dolgozott és ő nevelte otthon a gyermekeket. De a gazdával nem ellenkezhetett. A fiatalabb nők megszokták, hogy irányítják szinte minden lépésüket. Ez a nagycsaládi rendszer a XX. század elejéig fontos, de nem kizárólagos munka- és családszervezeti formája volt a telkes, féltelkes jobbágygazdáknak és utódainak hazánk számos vidékén.

31 Női munkakörök a szántóföldi, kerti feladatokban, állattartásban, háziiparban Európában és Magyarországon is hagyományos női feladatoknak a gyermeknevelést, háztartási munkák végzését, valamint a ruházat alapanyagához szükséges len- vagy kenderfonal előállítását tartották a középkor folyamán, de valamivel később is. Ezt különböző művészi ábrázolásokon, naptárak, tankönyvek illusztrációin is kifejezték.

32 Még a királynőket is fonás közben, rokkán ábrázolták olykor, de a polgárasszonyokat is. A falusi közösségekben mindenféle más tennivaló is hárult az asszonyokra. Amíg sarlóval arattak, többnyire 4-5 nő vágta a gabonát és egy erős férfi kötötte kévébe.

3 A szőlőmunkák közül gyomlálás, kapálás, fattyazás, kötözés, venyigeszedés és szüretelés jutott inkább rájuk. Egy-egy jobbágytelekhez fél- egy holdnyi konyhakert járult, zsellérek-