Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FARKAS GYÖNGYI: Telepítések és a földbirtokviszonyok átalakulása Bácsbokodon (1945-1949)

A község területén nagybirtok nem volt, 100. kat. holdnál nagyobb földön is csak 9 birtokos gazdálkodott. A legkisebb és a legnagyobb birtokkategóriák beszámítása nélkül az átlagos birtoknagyság 10,2 kat. hold volt, ami — ha figyelembe vesszük a bácskai földek igen jó minőségét (a bokodi szántók átlagos kataszteri tiszta jövedelme 16.19 aranykorona

3

) — tisztességes megélhetést biztosított a lakosság jelentős részének. A helyi társadalomban tekintélyes helyet foglaltak el a német nemzetiségű gazdák. A községi képviselőtestületben és az elöljáróság tagjai között a népességen belüli arányuknál jóval nagyobb súllyal voltak jelen. Szorgalmuknak és puritán életvitelüknek köszönhetően a község legvagyonosabb, legnagyobb birtokkal rendelkező lakosai voltak. Az 1935. évi összeírás ugyan nem teszi lehetővé a földbirtokmegoszlás nemzetiségi szempontból történő vizsgálatát, de sokatmondó az a tény, hogy a 100 kat. holdnál nagyobb területtel rendelkező 9 birtokos közül, akiket az összeírás név szerint felsorol, 7 német nemzetiségű volt. A község lakosságát etnikai eredetű ellentétek nem osztották meg, csak egyes kiélezett történelmi helyzetekben (az 1918. évi szerb, az 1944. évi német és az 1945. évi orosz megszállás idején) vált konfliktusteremtő tényezővé a nemzetiségi hovatartozás kérdése. A lakosság 35.9%-át kitevő német ajkúak kicsivel több mint a fele, 857 fő vallotta magát az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek, ami az 1945 utáni értelmezések szerint a magyarság elárulását, a hitleri Németország iránti elkötelezettséget jelentette. Összehasonlítva a környékbeli községek hasonló adataival, Bácsbokodon a német nemzetiséget vállalóknak a község német lakosságán belüli aránya a legalacsonyabbak között volt. A Volksbund helyi szervezete 1939-ben alakult meg. Tagjainak számáról nincsenek adataink (mint látni fogjuk, az 1945 utáni felelősségre vonások sem alapultak hiteles forrásokon). Az SS-be belépettek többségét kényszerrel sorozták be 1944 őszén. Egy községi jelentés szerint az „... SS-sorozást a németség nem szívesen vette, mert majdnem csak azokat sorozták, akik a Volksbundnak tagjai nem voltak, egyesek a bevonulás elől megszöktek."

4 1945 januárjában a szovjet hatóságok Volksbund-tagság címén a község területéről elhurcoltak és kényszermunkára a Szovjetunióba szállítottak több német nemzetiségű lakost, akiknek egy része (a források 29 személyről szólnak

5

) nem volt tagja a Volksbundnak, és semmiféle fasiszta tevékenységet nem folytatott. A földreform végrehajtásáról szóló 600/1945. ME. sz. rendelet

6 tette először törvényesen lehetővé a német ajkú lakossággal szembeni hátrányos megkülönböztetést. Amíg a rendelet a földbirtok elkobzásával a nyilas, a nemzeti szocialista és egyéb fasiszta pártoknak, egyesületeknek, politikai mozgalmaknak csak a vezetőit, addig a magyarországi németekből szervezett Volksbundnak minden tagját büntette, tekintet nélkül arra, hogy ténylegesen milyen szerepet töltöttek be a szervezetben. A rendelet a hazaárulók, a háborús és népellenes bűnösök közé sorolta — és szintén vagyonelkobzással büntette —