Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁCS IMRE: A magyar földművelésügyi igazgatás alsó- és középfokú szerveinek létrehozása és működése a dualizmus korában

vele aláíratni és azoknak, akik magyarul nem vagy nem eléggé értettek, anyanyelvükön meg kellett magyarázni. Ha a jogorvoslati kérelmet nem az illetékes hatóságnál terjesztették elő, a Telet útbaigazítani, és ha a kérelem postán érkezett, hivatalból azt az illetékes hatósághoz továbbítani, és a felet erről értesíteni kellett. A fellebbezésnek a végrehajtásra rendszerint felfüggesztő hatása volt. Aki a fellebbezést, illetve a felülvizsgálati kérelmet elháríthatatlan akadály miatt kellő időben nem terjeszthette elő vagy a hatóság idézésére meg nem jelenhetett, igazolási kérelemmel élhetett, amelyet szintén az I. fokon eljárt hatóságnál lehetett előterjeszteni. Közigazgatási vitás ügyekben rendkívüli jogorvoslatként újrafclvétel akkor volt kérhető, ha a fél az ügy jogerős eldöntése után a kérdés érdemére döntő olyan bizonyíték birtokába jutott, amelyet a főel járás során önhibáján kívül nem használhatott. Az újrafelvételi kérelmet a főeljárás folyamán hozott jogerős határozat kihirdetésétől vagy kézbesítésétől számított egy éven belül írásban annál a hatóságnál lehetett előterjeszteni, amely a főügyben a jogerős határozatot hozta. Újrafelvételi kérelemnek ugyanabban az ügyben csak egyszer volt helye, az újrafclvétel engedélyezése esetén az új eljárás annál a hatóságnál kezdődött, amely a főügyben az I. fokú, határozatot hozta. A vármegyéknek, a törvényhatósági joggal felruházott városoknak és a községeknek addigi szabályrendeleteiket az 1901 :XX. tc. rendelkezése értelmében a közigazgatási eljárás egyszerűsítése szempontjából át kellett vizsgálniuk és esetleg át kellett alakítaniuk. E törvény a főispánnak és a törvényhatósági tiszti főügyésznek fellebbviteli és felterjesztési jogát nem érintette. A rendőri (kihágási) büntetőbíráskodást a földművelésügyi ügyekben is a következő hatóságok gyakorolták: I. fokon a nagy- és a kisközségekben a főszolgabíró, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezeti tanácsú városokban a rendőrkapitány vagy a városi tanács által megbízott tisztviselő, Budapesten az államrendőrség kerületi kapitánya, illetve a kerületi elöljáró; II. fokon a nagy- és a kisközségekben, valamint a rendezett tanácsú városokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács; Budapesten az államrendőrség főkapitánya, illetve a fővárosi tanács által kijelölt tisztviselő; III. fokon az illetékes miniszter. A feljelentés mezőrendőri és erdei kihágási ügyekben, ha a kár értéke a 40 koronát meg nem haladta, falun a községi bírónál is megtehető volt. Ilyen esetekben nagyközségekben a bíró az elöljáróság egy tagjával és a jegyzővel, kisközségekben a bíró az elöljáróság két tagjával ítélt. Ha az így hozott ítéletben a fél nem nyugodott meg, az eljárás a főszolgabírónál újra volt kezdhető. A magyar közigazgatásban átfogóan először az 1901:XX. tc. szabályozta a hatósági cselekmények sorrendjét is meghatározó eljárási jogot, és mutatott kötelező utat az addig eléggé rendszertelen, olykor eseti jogalkalmazás helyett az egységes közigazgatási jogalkalmazásnak. Ennek hiánya e törvény hatálybalépéséig az eljáró törvényhatósági és a községi tisztviselőknek széleskörű diszkrecionális jogot biztosítva, esetleges önkényeskedésük számára is kaput nyitott, mert nem volt a polgári perrendtartáshoz hasonló előírása annak, hogy milyen bizonyító eszközök veendők igénybe a közigazgatási döntés alapjául szolgáló tényállás megállapításához, hogyan kell a tanukat meghall-