Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
SZŐLLŐSY GÁBOR: Két kísérlet a magyar szürke szarvasmarha megmentésére
KÉT KÍSÉRLET A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA MEGMENTÉSÉRE* Szőllősy Gábor A magyar szürke szarvasmarha fajta alapvető típusjegyeit mutató régészeti csontleletek a XTV-XV. századtól ismeretesek. 1 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy innen kellene számítanunk a fajta történetének kezdetéi. Azt azonban jelenti, hogy a gazdasági környezet változásainak hatására már a szervezett tenyésztői munka megindulása előtt folyamatosan formálódott a fajta; alkalmazkodott a követelményekhez. A XV. századtól hirtelen fellendülő szarvasmarh-külkereskedelem, továbbá az akkori hízlalási (legelőn hizlalás) és szállítási (lábon hajtás) módszerek is elősegítették a ma ismert jellemző tulajdonságok kialakulását. Az 1700-as évek első felétől az osztrák vámpolitika lehetetlenné tette az addig jövedelmező vágómarha-kereskedelmet, így a magyar szürke fajta fejlődése is új irányt vett. Mai külsejét, testalkatának erőtermelő jellegét is a közgazdasági környezet közvetett szelekciós hatása alakította ki a XVIII-XIX. század folyamán. A XIX. század második feléig (főleg az uradalmakban) általános volt a nyomásos gazdálkodásra alapozott külterjes gabonatermesztés. Ebben a gazdálkodási formában a szarvasmarha-tenyésztés két fő célt szolgált: egyfelől az igásökör-nevelést, másfelől a gabona-melléktermékek hasznosítását. Ennek a kettős célnak a magyar szürke fajta tökéletesen megfelelt. A tehén- és növendék (tinó) gulya olyan területeket hasznosított, amelyekből más módon nem lehetett volna jövedelmet húzni. Ezek részben olyan feltétlen legelők voltak, amelyeket a gazdálkodás akkori szintjén nem volt érdemes szántóföldi müvelésbe vonni, részben a nyomásos gazdálkodás ugarterületei, amelyek a pihentetés ideje alatt is hasznot hajtottak, a gulya trágyatermelése pedig növelte a talaj termőerejét. A beteleltetett állatállomány a pénzért nem értékesíthető melléktermékeket (pelyva, törek, szalma) átalakította trágyává, ilyen módon teremtve meg a gazdálkodásba való visszaforgatás lehetőségét. 2 *A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre Hódmezővásárhelyi Csoportjának 1993. március 9-ei rendezvényén elhangzott előadás szövege.
