Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A gyöngytyúk eredete és adatok 1945 előtti hazai tartásáról

Neves későbbi baromfi tenyésztési szakíróink: GRUBICZY, HREBLAY, TORMAY, WINKLER, BÁLDY, CSUKÁS és mások 1945 előtt megjelent kézikönyveikben a gyöngytyúkkal szintén foglalkoznak, mindig kiemelve a mezőgazdaságban a rovarkártevők és a gyommagvak irtásával végzett növényvédő tevékenységét is. Magyarországon az állami baromfitenyésztési politika szerény előzmények után azzal kezdődött, hogy 1897-ben Gödöllőn baromfitenyésztési mintatelepet és szakmunkásnőket képző iskolát létesítettek; akkoriban baromf inemesítési és mesterséges keltetési akció is indult, továbbá megkezdődött a gyakran nagy veszteségeket okozó fertőző baromfibetegségek elleni intézményes küzdelem. Ezekből az akciókból azonban kimaradt a gyöngytyúktenyésztés, aminek oka lehetett, hogy a baromfitenyésztők széles népi tábora a gyöngytyúkok felnevelésének, sikeres tartásának követelményeit nem ismerte eléggé.

3 A két világháború közé eső időben hivatalos programba vették a parlagi tyúk javítását, nemesítését, de kevés történt a többi baromfifaj és semmi sem a gyöngytyúk állományainak javítása végett. Holott akkoriban a Földmüvelésügyi Minisztérium rádiós gazdasági előadásai sorozatában elhangzott, hogy aki hozzáértéssel űzi tenyésztését, az tudja, hogy valamennyi baromfi közül ez hozza a legtöbb hasznot. Jóval későbbi németországi számítások szintén ezt igazolták. Ezek szerint a gyöngytyúk eladási ára élősúlykilogrammonként a pecsenyepulykáénak másfélszerese és a pecsenyecsirkéének 2,5-szerese volt az 1970-es években.

36 A hazai gyöngytyúktenyésztöknek különösen az első világháború előtti számáról nincsen sok adatunk. Ami fellelhető, az sem a népi tenyésztőkről szól. Az 1912-ben megjelent „Mezőgazdasági kalauz" szerint a benne megadott 239 jelentős baromfitenyésztő gazdaság közül mindössze nyolc van olyan, amelyben gyöngytyúkot is tenyésztettek. Ezek helységei: Mezőhegyes (Csanád vm.), Kétútköz (Heves vm.), Tyej (Hunyad vm.), Gyoma (Békés vm.), Magyargorbó (Kolozs vm.), Alsósimánd (Arad vm.), Tancs (Kolozs vm.) és Szolnok.

37 A két világháború közé eső korszak hazai gyöngytyúktenyésztőinek számát szintén kevés forrás közli. Az „Országos fajbaromfi-, galamb-, nyúl-, kanári- és nemesszőrmeállat tenyésztők cím- és naptára" 1931. évfolyamában több mint 2000 cím szerepel, de ezek közül csak 13-ról írja a naptár, hogy gyöngytyúktenyésztéssel is foglalkoznak. Ezeknek a tenyészeteknek helységei: Atkár (Heves vm.), Balatonfőkajár (Veszprém vm.), Csala (Veszprém vm.), Győr, Felcsut (Fejér vm.) Kóny (Győr'vm.), Kunszentmárton (Békés vm.), Orosháza (Békés vm.), Peszéradacs (Pest vm.), Sárszentmihály (Fejér vm.), Soroksár (Pest vm.), Tolcsva (Zemplén vm.) és Vác (Pest vm.). E kiadvány szerint a gödöllői baromfitenyésztési szakiskola akkor gyöngytyúktenyésztéssel nem foglalkozott, ellenben az orosházi felső mezőgazdasági iskola tangazdaságában gyöngytyúkot is tartottak. Fontos forrás a két világháború közötti időszak agrárviszonyainak tanulmányozásához az 1936-1937. években megjelent „Országos mezőgazdasági címtár", amely az öt kerületi mezőgazdasági kamara területének agrárviszonyait ismerteti. E kiadvány megnevezte a mezőgazdasági termelés különféle ágazataiban jelentős községeket, városokat és név szerint a 100 kat. holdnál nem kisebb gazdaságokat. Jellegzetesen gyöngytyúktenyésztő község a közölt adatok szerint nem volt az országban, sőt az egyéb