Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A gyöngytyúk eredete és adatok 1945 előtti hazai tartásáról

baromfiféleségeken kívül gyöngytyúkot is tartó nagyobb gazdaság sem volt sok: a duna-tiszaközi kamara kerületében 42, az alsódunántúliéban 25, a felsődunántúliéban 35, a tiszajobbpartiéban 19 és a tiszántúliéban 51. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara a gyöngytyúktenyésztés népszerűsítésére gyöngyösvásárokat is rendezett, ezeken kistenyésztők ingyen vagy kedvezményes áron kaptak szép példányokat. A baromfitenyésztés nemzetgazdasági jelentőségére a külkereskedelmi statisztika adatai hívták fel a figyelmet, bár egyes szakcikkek már szintén foglalkoztak vele. Az 1903. évi évfolyamában a „Gyakorlati Mezőgazda" közli, hogy a gyöngytyúkot mint vad madarat különösen Berlin és Lipcse piacain sokan keresik.

4 WINKLER pedig 1910-ben megjelent könyvében arról ír, hogy Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban a gyöngytyúk és tojása rendkívüli mértékben keresett cikk; ezekben az országokban különösen januártól kezdve, amikor a vadászati évad befejeződik, fácán és fogoly helyett vásárolják. Belgiumban annyira keresték a gyöngytyúkot, hogy bár a baromfiküldemények beviteli vámja 100 kg-ig 30 frank volt, vámmentesen lehetett azt importálni.

42 Ennek ellenérc a magyar külforgalmi statisztikában a gyöngytyúk 1933ig csak a pulykával együtt szerepelt; exportjának külön adatai csak a II. világháború előtti öt évről állanak rendelkezésünkre, holott kivitelünkben a kisebb volumenű ágazatok is fontosak lehettek. A gyöngytyúkot pedig mindenkor bármely mennyiségben jó áron vihettük volna ki, ha elég lett volna belőle. Közgazdasági szakíróink és az állami baromfitenyésztési politika azonban erre alig figyellek fel. A 2000/1933. M.E. sz. kormányrendelet külkereskedelmi hivatal felállításáról intézkedett, amelynek a feladatkörébe mind a mezőgazdasági, mind az ipari kivilel előmozdítása tartozott, ezzel is védekezve a gazdasági világválság káros hatásai ellen. Ugyanakkor a korabeli szerzők többsége nem szólt a gyöngytyúkról, mint külföldön jól értékesíthető áruról. RADNÓTI István „A magyar mezőgazdaság világmárkái" című könyvében sem említi a gyöngytyúkot, de még a külkereskedelmi hivatal ellenőrzésével összeállított "Ungarischer Export-Katalog 1935" című kiadványban megadott 34 baromfikiviteli cég által kínált árucikkek felsorolásában sem szerepelt a gyöngytyúk. A gyöngytyúk 1945 előtti csekély hazai megbecsülése véleményünk szerint a következőkre vezethető vissza: tenyésztőinek kis száma, a hivatalos statisztikákból és a külkereskedelmi kiadványokból többnyire kihagyása, a szakirodalomban legfeljebb vázlatos ismertetése. Ugyanakkor egyes szakírók és tenyésztők a gyöngytyúk hasznára, megbecsülésére igyekeztek a figyelmet felhívni. 1936. március 23-án BEKE László az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben „A világpiac igényei és mezőgazdasági terményeink" című előadásában javasolta gyöngytyúkkivitelünk lényeges emelését, mert — mint mondotta — ezt a cikket Angliában és Amerikában főként a fácán vadászatának tilalma idején szívesen fogyasztják. Angliában az 1 kg-osnál kisebb súlyú leölt gyöngytyúk 1/2 kg-jáért 7,5, az 1 kg-on felüliekért pedig 1/2 kg-onkint 10,5 pennyt is fizettek, ami 25-35 fillér többletet jelent a termelői ár kg-jánál. Szerinte kívánatos lenne olyan rendelet kibocsátása, hogy gyöngytyúkot december előtt ne lehessen piacra vinni; ezzel védenénk tenyésztőinek érdekét, és az állam bevételét is fokoznók.