Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez
52 K. KARLOVSZKY E. 1896. Magyar gyár... 1 -5.. 22,24,27-31. p. 53 NAGYI. 1961. 300. p. 54 Valeróék üzemében a későbbiek folyamán „az eperfa ültetéstől a szövésiga technológia minden ágára tanítót ták a gyermekeket". (ENDREI W. 1969.140. p.jBeywinckler és Höpf inger óbudai selyemszövők 1 780-ban a kamarához benyújtott kérelmükben említik, hogy letelepedésük óta 5229 eperfát ültettek. Eehner Tóbiás feltehetően 1782-ben induló pesti szövet-,.gyára" mellé szintén állított fel selyemtenyészdét. — (KÓSA J. 1939. 157., 175. p.) 55 NAGYI. 1961. 301-302. p. 56 MÉREI Gy. 1951.94. p. 57 MÉREIGy. 1951. 94.p.és NAGYI. 1961.316-320.p. SP. NAGYI. 1961. 316.p. 59 HORVÁTH M. 1841. 216. p. Az árva gyermekek selyemiparban való foglalkoztatása végighúzódik annak egész történetén. E réteg — kiszolgáltatottsága, rászorultsága folytán — olcsó és biztos munkaerőt jelentett a hosszú betanítási időt és lassan elsajátítható szakértelmet és rutint igénylő selyemfeldolgozási munkában. Az árvák eltartásához bizonyos időszakokban a gyárosok kincstári vagy megyei dotációt is kaptak, bért ellenben hosszú évekig nem kellett fizetniük. (ENDREI W. 1969. 31, 100-101. p.; KÓSA J. 1939. 157. p.) 60 FENT 1.1930. 18. p.; ENDREI W. 1969. 61 MÉREI Gy. 1951.21.. 94.. 98. pp. 62 FÉNYESE. 1843. 929. p. Életrajzát és működését lásd TÓTH E. 1976. és PENYIGEY D. 1980. Szintén folyt selyemtenyésztés "Mazzo Catt módszerei alapján" a Nákó Kristóf által 1802-ben Nagyszentmiklóson létrehozott szakiskolában, ugyanis ez Tessedik tervei alapján kezdte meg működését. (TÓTH L. 1976.293-294. p.) 64 TÓTHL. 1976.252. p. 65 TESSEDIK S. ( 1 873). 26. p. 66 EENTI. 1930. 18. p. Az 1770-es évek elejétől selyemtenyésztési gyakornokként is dolgozott Lakics János (selyemszövő mester) és Poppin József a ráckevei kincstári uradalomban, hatáskörüket 1773-tól az óbudai uradalomra is kiterjesztették (KÓSA J. 1939. 128. 1 30. p.) A felügyelők közül többen tenyésztési útmutatót is kiadtak: pl.Gallarati János erdélyi igazgató 1785-ben (tevékenységét részletesen ismerteti K. KARLOVSZKY E. 1895.); Stolz János, a pesti kerület felügyelője 1786-ban; Bödei Bödös Ferenc baranyai inspektor 1789, 1806-ban; Bielik Mihály nyitrai felügyelő 1799-ben. Blaskovits József, a legtermékenyebb selyemtenyésztési szakíró Arad, Békés, Temes és Torontál megyékben működött, alapvelő munkája 1 793-ban jelent meg. (E korai írók munkáit lásd MAGYAR Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete I. k. Kiad. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp. 1934.) Ismeretes még ezidőből Hayer János, aki 1787 körül Fejér vármegye selyeminspektora volt (SZERÉNYII. 1973. 81. p.), Erdélyi János 1 777-ben Györ-Moson-Pozsony vármegyék selyemtenyésztési felügyelője. Dorffner József 1791-től Győr város önálló selyemfelügyelője volt. (NÉMETH A. 1901. 5.p) 1784-től Lakner László Pest és Buda városok selyeminspektora. (KÓSA J. 19 39.) Balsamy József perlaki selyemtermelési felügyelő adott módszertani segítséget a századfordulón a keszthelyi Georgikon tenyésztő munkájához. (SÜLE S. 1967. 186. p.) 67 HORVÁTH M. 1841. 210. p. ENDREI W. 1969.207. p. 69 Magyar Törvénytár [CJH.] 1740-1 835.205.. 21 1. p.; HORVÁTI IM. 1841.268. p. 70 SZABÓGy.(1957). 12. p. 1 Schedius Lajos János ( 1768-1847 ) bölcseleti jogi doktor. — 1802-ben Pesten jelent meg műve: Vollständiger Unterricht über die vortheilhafteste und leichteste Art des Seidenbaues für das Königreich Ungarn. 1810-ben Bécsbe hívták a hazai selyemtenyésztés ügyében tanácskozásra. (FENTI. 1930.20-23. p.) 72 FÉNYESE. 1842. 186.p.
