Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

Magyarországon az első bécsi birodalmi kiállítások után megsokasodó országos és területi bemutatók az infrastruktúra általános fejletlensége miatt aránytalanul nagy jelentőséget nyertek. Fórumot biztosítottak a termelők és a kereskedelem találkozásának, és módot adtak a mezőgazdaság és ipar „diagnózisának" felállítására. A magyar selyemhernyó-tenyésztés első jelentősebb országos bemutatkozása — a már említett bécsi kiállítások

88 után — a Redout (Vigadó) épületében 1842. augusztus 25-től szeptember 21-ig megrendezett I. Iparmű-kiállítás volt. "A' magyar iparegyesület a' létesülés nehézségeiből kibontakozva..." 1842. június 4-én határozta el, KOSSUTH javaslatára, egy tárlat rendezését. így az előkészítésre alig több, mint két hónap állt rendelkezésre. A megnyitó után is egyre gyarapodva, végül 213 kiállító 298 tárgyát tudták bemutatni, s ez épp a gyors előkészítés miatt nem reprezentálta az ország teljes ipari skáláját, de azt a célt így is jól szolgálta, hogy új „...iparágak meghonosítására is ingert adjon..." A Vigadó épületében a fémipar, a sztearin- és olajgyártás, a cukorgyártás, üveg- és papíripar mellett a textilipar több ága az emeleti négy teremben, a magyar gépgyártás termékei pedig a földszinten kaptak helyet. A selyemtenyésztést a Pest, Tolna, Baranya megyék és a Határőrvidék területéről jött, a selyem feldolgozását (gombolyítás, fonás, szövés) pedig az ugyancsak határőrvidéki, továbbá az ország szívében lévő (pesti és pozsonyi) cégek reprezentálták, összesen 15-en. (Lásd mellékelt 40. képet!) A pesti megyeháza nagytermében december 26-án, a városatyák és Pest-Buda előkelő közönsége előtt ünnepélyesen kiosztott arany, ezüst és bronz emlékpénzek közül

92 — melyeket Karl RADNITZKY bécsi éremművész készített — többet a selyemipar területén működők nyertek el. Az ünnepélyt a déli órákban a kiváló szónok, BEZEREDJ István rekesztette be, a hazai ipar í i rmékek pártolására szólítva fel a „hon asszonyait".

9 KOSSUTH „Jelentése" a kiállításról 20 ezer lg enes példányban 1842 decemberében jelent meg. Bővebben ismertette a selyemipart is, és kiemelte — később többek által szemére vetett soraiban — a HOFFMANN és fiai céget, mint a magyarországi selyemipar és -tenyésztés fellendítésében vitathatatlanul nagy érdemeket szerzett tényezőt. „Számítsuk ama sommák ezreit — írta róluk —, miket ... önköltségükön készített és nyomtatott 16 ezer könyvnek kiadására, ezeknek és annyi bogártojások, szeder-magvak ingyen kiosztására fordítottak, az itteni nép oktatása, a külföldi gépek és találmányok kitapasztalására és honosítása végett kiadtak".

95 Már 1798 és 1818 között ez a cég végezte a kincstár számára a gubóbeváltást. Vele és a GOLDSTEIN L.G. bécsi nagykereskedő házzal 1827-ben kötöttek újabb szerződést 10 évre, majd 1837-ben és 1842-ben ismét 5-5 évre. A szekszárdi, óbudai, verseci, lugosi és fehértemplomi kincstári selyemgombolyítókat, s az eszéki fonóépületet bérbe vevő vállalat beváltási ára a mindenkori „mailandi árszabás"-hoz igazodott, így az 1826-os 20 krajcárral szemben 1841-ben (három fő- és két alkategória szerint) átlagosan 34 krajcárt fizettek.

96 Az átvevők — érdeküknek megfelelően — az osztályozáskor igen szigorúan jártak el. A megyék — a sűrűn beérkező panaszok hatására — ellenőröket küldtek az átvételhez. Arad, Tolna, Békés és a bánsági megyék pedig