Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

vénytársaság", mely a honi selyem tenyésztés termését volt hivatva feldolgozni (gombolyítani), de „selyemhernyó-tojások" értékesítését is végezte. 1847-ben a Kolozsvári Selyem- és Szederfa-Tenyésztési Egyesület vezetőjéül^ajánlkozott MORVAY Joachim, a Tolnai Selyemegylet erdélyi származású igazgatója. A fenti társaságokban, egyesületekben lezajló eszmecserék, a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt vélemények és szakmai tájékoztatások ellenére sok téves nézet és módszer élt a selyemhernyó nevelésben. Szakkönyvek sora helytelenítette azokat a technikai fogásokat, melyek (még Kínából elindulva) hagyományozódtak. Sok helyütt kísérletezések sorozata volt a tenyésztés, így nagy volt a kockázat is. Az eltérő módszerek a különböző nézeteket ismertető szakírók írásaiban nyomon követhetők. NAGYVATHY János előző századi, Budán és Perlakon gyakorlatban végzett tenyésztésének (1820-ban posztumusz publikált) eredménye szerint, bár a fehér gyümölcsű eperfa levelével tartják a selyemhernyót, „de én megvallom, hogy a fekete szederfa levelétől még nagyobbaknak, töltöttebbeknek és fejérebbeknek találtam a galétákat". Több fajta együttes tartására utal, hogy szerinte „a jó tojásnak esmértető jelei ezek: a/ feketés, de fényes, b/ zöldes, c/ veresses, d/ barna tarka. Ha pedig az ember körmével megfakasztja, az roppanik". Ezek gubóvariánsai: „A tiszta fejérek a legbetsesebbek, utána a szalmasárgák; ezek után az aranysárgák; a zöldesek legalábbvalóknak tartatnak."

83 A Magyar Gazda hasábjain olvashatunk a különböző — főként Olaszországból behozott — eperfafajtákról. MÉSZÁROS Lázár többféle egyidejű tartását, s mivel „a hazai [vad] szederfák növése lassú, leveleik kicsinyek...", az oltott eperfa mellett a moretti-félét de leginkább a multicaulis (philippini) fajtát ajánlja. Az ezzel táplált hernyók „minden fajtabélinél finomabb selymet adnak". SZÉKELY Károly szerint legjobb „a fehér, nemes levelű...már tökéletesen honosult szederfa", mivel a kínai vagy moretti-féle nálunk nem oly tartós, a morus multicaulis pedig „éghajlatunkat ki nem állja". 5 (A HOFFMANSTHAL cég 5-10 évvel korábban épp ez utóbbiból hozatott be ezres tételben kiosztásra csemetéket). Az első iparmű-kiállítások 1842-1846(-1847) A vázolt 18. századi előzmények után a selyemtenyésztés fejlesztése a 19. század első harmadában a magyar reformmozgalom nemzeti ipart teremtő tevékenységének egyik fő célpontjává válhatott. A tenyésztés ügyét a Magyar Gazdasági Egyesület mellett jelentőségében egyenrangúan gondozta az Iparegyesület. Utóbbi a magyar selyem „divatba hozásával" is fontos szerepet vállalt. A két egyesület működésének jelentős fórumai voltak a kiállítások. Az első modern értelemben vett — zsűrit, katalógust, méltányló jutalmakat megalapító — nemzeti kiállítást Franciaországban rendezték meg, 1798. szeptember 18-tól a párizsi Marsmezőn. Érdekes megemlíteni, hogy erre az impulzust épp a selyemipar központjának, Lyon városának ipari hanyatlása adta.

87