Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)

reskedelem és a borárulás pedig még különlegesebben, érzékenyebben őrzött monopóliumnak számított. A kóser hús előállítása (rituális vágás) és a kóser bor készítése, árusítása azonban nem tartozott a szabadipar körébe, hanem az izraelita hitközségek kizárólagos, önkormányzati joga volt. A kóser hús és bor után külön forgalmi adót már nem kellett fizetni. A kóser ételalapanyagok készítését a hagyomány és a vallási törvények szabták meg. A kóser ételek készítésének, árulásának jogát a 19. század végétől már kormányrendeletek is szabályozták. Mindezekért a kóser bor és kóser hús készítés és forgalmazás kétszeresen is szigorú és gyanakvóan, kritikus szemmel figyelt tevékenység volt a korábbi századokban. A monopoljogaira büszke és a kiváltságait védő magyar nem zsidó társadalom — különösen a nemesi-feudális előnyeit féltő társadalmi rétegek — figyelték éles szemmel, természetesen saját gazdasági érdekeiket szem előtt tartva, a másnak tartott és össztársadalmiig is megkülönböztetett zsidók bor és húsmérését. A zsidó kisbérlők — akik a magyar belkereskedelmi életben meghatározó szerepet töltöttek be — egyre vagyonosodtak, ezért egyre irigyebben figyelte a nemzsidó társadalom közössége üzleti sikereiket. Ezt fokozta még a falusi kocsma, vagy mészárszék bérleti díjának kifizetése után a nem zsidók által készített bor és hús forgalmazása. A zsidó kocsmárosok és hentesek izraelita vallásúak részére külön helyiségekben kóser borokat és kóser húsokat (élelmiszereket) is árusítottak. Az árusítás joga a hitközségeket ülette meg, valamint a hitközségek engedélyt adhattak a kóser ételek árusítására, forgalmazására. Vác mezőváros tanácsa 1861-ben egy per kapcsán említette is a hitközség autonómiáját, mint egy akkoriban már mindennapos gyakorlatot, amikor így fogalmazott: „...a kóserhússali élés vallási szabályokban foglaltatván, annak kiállítása és mérése mint szorosan vallásukhoz tartozó tény feletti intézkedést maga az izraelita kultus község — más vallásúak befolyása nélkül gyakorolja..." A kóserezés lényege a vallásilag előírt, szigorú rituális tisztaság betartása volt mind az előkészítés, mind a feldolgozás során. Kóser húst és kóser bort nem zsidó vallású ember is fogyaszthatott, de a vallásos zsidó háztartásban — a kóser háztartásban — csakis kóser húst és kóser bort lehetett felhasználni. A mélyen vallásos zsidó közösségekben, különösen az északkelet-magyarországi hasszid zsidó közösségekben a kóser ételek elkészítése, a kóser háztartás vezetése a rendkívül szegényes körülmények között is általános érvényűnek számított. A kóser háztartásvezetés egyben a zsidósághoz, illetve az izraelita valláshoz való töretlen ragaszkodást is jelenti, a hagyomány, a belenevelődés, a szokás hatalma mellett. Mindezekért, vagyis a vallási előírások, az étkezési törvények megtartása érdekében igen fontos szerepe volt a zsidó hitközségekben a kóser borok és húsok forgalmazóinak, előállítóinak és a kóser állapotot hitelesítő, ellenőrző, igazoló, a kóserezés jogával felruházott személyeknek. A hitközségek adó formájában váltották meg a kóser bor és a kóser hús forgalmazásának jogát. A hitközség üzleti érzékkel kiadhatta időszaki bérlők részére jó pénzen. Ez a jövedelem a hitközség tiszta nyeresége volt, a ráfordított — nem mindig elenyé-