Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon
Az Ashton-Meyer-féle porhanyító (28. kép) középkötött talajokon kitűnő munkát végezett, biztos járású és nagyon tartós volt. A Rainforth-féle porhanyító az előzőhöz hasonló volt, de a könnyebb kezelhetősége és a kisebb vonóerő igénye miatt (az előbbinek 277 kg az utóbbinak 226 kg) jobbnak bizonyult. A két gép lerületteljesítménye közel azonos volt: 0.84, ill. 0.81 kat. hold (0.48, ill. 0.47 ha) óránként. A J. & F. Howard-féle grubbcrborona (29. kép) az előzőeknél is könnyebben kezelhető cs az óránkénti teljesítménye — 1.05 kat. hold (0.61 ha) — is nagyobb volt. Sajnos a terméseredményekre gyakorolt hatást nem vizsgálták. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a lényegesen kedvezőbb vonóerőigény mellett képes helyettesíteni a szántást tavasszal, és minden olyan esetben, amikor szükség van a talaj lazítására, vagy porhanyítására, de a szántás még nem indokolt. 44 A mélyebben járó porhanyítókkal, a grubberekkel is igen jó eredményt lehetett elérni, de nagy energiaszükségletük és kis teljesítményük miatt csak igen indokolt esetben volt célszerű a használatuk. Az Echert Coleman gruberről (30. kép) mondta igen találóan egy angol szakember^ „hogy e gép igen jó, munkája igen szép — de sajnos nincsenek elefántjaink hozzá." A grubber előnye az ekével szemben még akkor is megmutatkozott, ha a munkában nem is lehetett vele nyerni. 1892-ben CSERHÁTI Sándor felkérésére három különböző gazdaságban (a keszthelyi m. kir. gazd. tanintézet gazdasága, MAHN Frigyes Nagykajdon és ROVARA Frigyes Répceszentgyörgyön) végeztek kísérletet oly módon, hogy az ősszel felszántott talajt három részre osztva 1/3-át újból megszántották, 1/3-át meggrubberolták és 1/3-át csak megboronálták. A k. holdra eső termésátlag (a növény zab volt) mind a három helyszínen a grubberolt területen volt a legnagyobb. Ez az eredmény a téli csapadék megőrzésének volt köszönhető, ami különösen száraz tavasz esetén lehetett fontos. 46 A fenti gépek előnyös tulajdonságaik ellenére is csak nagyon lassan terjedtek el a gyakorlatban. A sok — elsősorban gazdasági — tényező mellett kevéssé hangsúlyozott lélektani szempontok is szerepet játszottak. Nevezetesen sem a tárcsa, sem a kultivátor nem végzett olyan „szép" munkát, mint az eke. Amíg a talajművelés alatt szinte kizárólag az ekével történő szántást értették, addig a „jó" munka egyet jelentett a talaj fordításos művelésével. (Jellemző arra, hogy mennyire a talajművelés szinonimájaként kezelték a szántást az, hogy a porhanyítók munkáját is sokáig „szántásnak" nevezték). Természetesen a tárcsa és a kultivátor nem a szántást volt hivatva helyettesíteni, hanem a másfajta talajművelési eljárások, a műveletek másfajta összetételével kívánták elérni a kedvező talajállapotot. Különösen a tarlóhántás munkájáról volt nehéz elhitetni, hogy adott esetben az is „jó" munka lehet, ha a föld olyan, „mintha a disznók túrták volna fel". A század utolsó évtizedének második felétől az átlagtermések növekedési üteme lényegesen lelassult, ami még a XX. század első évtizedeiben is tovább tartott. 47 Ez a viszonylagos stagnálás sok összetevő eredménye, többek között külső okokra (a világpiacon a kereslet és a kínálat teljes megváltozása) és belső okokra (a kor adott műszaki és tudományos színvonalán ez volt a reálisan elérhető eredmény) volt visszavezethető.
