Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

OROSZI SÁNDOR: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918)

ÁLLAMERDÉSZETI ERDŐTELEPÍTÉSEK SZABADKA VÁROS HATÁRÁBAN (1896-1918) Oroszi Sándor A Magyar Mezőgazdasági Múzeum első, 1907-ben megnyíló erdészeti kiállításához a „futóhomoki talajnemek"-et Szabadka (ma: Subotica-Jugoszlávia) környékéről hozták.

1 A gyűjtemény a következő talajokat tartalmazta (korabeli elnevezés szerint): „1. Igen jó minőségű, teljesen begyepesedett fekete homok, 2. Igen jó minőségű, teljesen begyepesedett fekete-barna homok, 3. Jó minőségű, gyepesedéit barna homok, 4. Gyönge minőségű, vörös-barna homok (vasas), 5. Savanyú füvekkel begyepesedett, szikes, szürke homok, 6. Csiligés, márgaköves altalajon levő, szürkés, szárazabb homok, 7. Szegény, úgynevezett sívóhomok, 8. Televényszegény, heves, szikes, fehéres-szürke homok, 9. Meszes altalaj feletti szürke, száraz, sovány homok, 10. Varangyköves, csiligés, igen szegény homok, talajkő felett, 11. Sovány, meszesszürke homok. Altalaj 35-40 cm mélyről, 12. Sovány, meszesfehér folyóhomok. Altalaj 40-50 cm mélyről, 13. Szürke vályogagyag, gyepes, barna futóhomok alatt. Altalaj, 14. Fehér, homokos, keményen tapadó agyag (altalaj), 15. Kevésbé homokos, kékesszürke tapaszföld." A mintákat TEODOROVITS Ferenc, a királyhalmi (ma: ásotthalmi) erdőőri szakiskola igazgatója gyűjtött be, s a talajhoz növénygyűjtemény is csatlakozott. Már ekkor sejtették azt, amit KISS Ferenc megfigyelései később megerősítettek: a természetes (lágyszárú) növényzet jó útbaigazítást ad az illető terület talajviszonyairól, s így az oda telepíthető fafajokról. KISS Ferenc szakirodalmi munkássága révén ismerjük a Szeded és Szabadka térségében végzett homoki erdőtelepítések tudományos eredményeit, sőt a Szeged környéki erdők, erdőtelepítések történetét is.

3 Kevésbé ismerjük viszont a Szabadka város