Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

OROSZI SÁNDOR: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918)

határában ültetett erdők históriáját. Jelen vizsgálódásunkban elsősorban az 1896-tól 1918-ig terjedő időszakot, az államerdészeti kezelést tekintjük át, amikor Szabadka környékén nagyarányú, sikeres erdőtelepítések folytak A város erdőbirtoka és kezelésének alakulása Szabadka óriási, 166 077 kh-as (95 577 ha) határában az erdőterület — NAGY Gyula 1896. évi kimutatása szerint — 5,78%-ot foglalt el. Az erdősültséget tekintve az alföldi városok közül Szabadkát csak Szatmárnémeti (24,90%), Kecskemét (11,26%) és Debrecen (10,00%) előzte meg.

4 A számításkor alapul vett 9603,7 kh (5526,9 ha) erdőterület az állami kezelés során mintegy 6500 ha-ra nőtt. Az erdők törzskönyvének első felfektetésekor, 1885-ben Szabadka határában 9868 kh (5679 ha) erdőt találtak, amiből csak 397 kh (229 ha) volt magánbirtok. Ez a magánbirtokra vonatkozó érték 1896-ra sem változott.

6 A városon kívül még az államvasútnak volt jelentéktelen nagyságú erdőterülete. Az erdőbirtok zömének tulajdonosa tehát kezdettől fogva a város volt. 1896-ig saját erdészeti közegeivel kezelte, majd állami kezelésbe adta. Legelőször a szegedi erdőgondnoksághoz került, majd a munkák tényleges megkezdésekor új, önálló erdőgondnokságot hoztak létre, a szabadkait. Az 1898. évi XIX. tc. alapján kiépülő, az állami erdőkezclést ellátó erdőhivatali rendszerben Szegeden hoztak létre állami erdőhivatalt. Ennek két járási erdőgondnokságot rendellek alá, a szegedit és a szabadkait. A továbbiakban 1918-ig a szabadkai járási erdőgondnokság kezelte a város erdőit. Az erdőbirtok fekvése, termőhelyi viszonyai, természetes növénytakarója Szabadka a Duna-Tisza közének, nagyjából az északi szélesség 45° 48'-tói 46° 16'ig, illetve a keleti hosszúság 37° 3'-től 37° 33'-ig terjedő határú települése. A város erdőbirtokai zömében a településtől északra, kisebb részben pedig attól nyugatra terültek el. Az erdők főleg homokon, az északnyugat-délkeleti főirányt követő, 113-143 m tengerszint feletti magasságú buckákon álltak. A talaj változatosságára a bevezetőben idézett sokféle szelvény utal, míg az éghajlati jellemzők a következők: Évi átlaghőmérséklet 10,3 °C, az évi átlagos csapadékmennyiség 615 mm. A vidék természetes növénytakarója az erdősszlyepp. KISS Ferenc mutatott rá, hogy itt csak a fehér nyár és a kocsányos tölgy tekinthető őshonos fafajnak,

8 illetve a buckák közötti, nedvesebb, vízállásos részeken a fűzfélék.