Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZAKÁCS SÁNDOR: A fordulat éve és az ötvenes évek

társadalmilag érvényesíthetetlen mlajdonnélküliség, általában erőhatalmi egypártu­ralom és ráalapozott állami önkény, nem lesz értéktermelést szétvető, vállalkozói készséget széttipró - történetileg ázsiai típusú - adógazdaság, amelyben a piaccal együtt a fogyasztási cikk is eltűnik. Hanem igenis fordítva: jólét, szabadság és demokrácia lesz, s szabad választások alapján a nép ad felhatalmazást kormányzati politikára. Ismert, hogy lényegileg 1946-tól a konfrontáció, azaz a mind nyilvánvalóbb ütközés erői erősödtek fel a második világháború vezető, illetve győztes keleti-nyu­gati hatalmainak viszonyában. Ezzel egyidejűleg vesztették érvényüket a hosszú távra - alaprakólag 20-25, illetve 40 évre elgondolt - együttműködésre vonatkzó, részben a háború alatt, részben az európai háború végén tett nagy koalíciós egyezte­tések és tervek. A győztes blokk szövetséges főhatalmai eredetileg tehát olyan békemű elvei körvonalazása felé haladtak, amelyben a kölcsönös érdekek kompromisszuma lett volna a garancia. Egyetértettek a nemzeti szocializmus, a fasizmus, a japán nagy térpolitika vagy küldetéstudat, általában a fasisztáknak, illetve hasonneműeknek minősített irányzatok teljes felszámolásában, úgyszintén a világ országai, nemzetei demokratikus - nagyhatalmi koalíciós - elvek alapján felügyelt vüágszövetségének létesítésében. Ennek normái szerint indult Európa politikai, gazdasági, társadalmi rekonstrukciója, vele a vesztes országok (köztük Magyarország) új békerendbe illesztésének munkája is, az ideiglenesség, a fegyverszüneti állapot, azaz a megszál­lás idejére létesített, úgynevezett szövetséges ellenőrző bizottságok (szuverén) fel­ügyelete alatt. Ebbe a keretbe illeszkedtek a közvetlen háború utáni hazai folyamatok is (koalíciós együttműködés, földosztás, választások, az első részleges államosítások, illetve állami kezelésbevételek stb.). Az a nagyhatalmi megítélés, hogy ez eredeti (egyeztető) elgondolás érvényesíté­sének megszűntek adottságszerű feltételei, új helyszetet teremtett. Lefagyott a nem­zetközi légkör. Az együttműködés helyébe - nemzetközi s függő nemzeti szinten ­az ellenségeskedés, az egyeztetés helyébe az érdekek kizárólagosságának érvénye­sítése, öncélú ütköztetése lépett. Kiiktatták az együttműködés politikai, intézményi garanciáinak kölcsönösségét, likvidálták ezek rekvizitum ait (a kommunistákkal való együttműködést Nyugaton, s egyoldalúan az együttműködés politikáját Keleten). A szövetséges főhatalmak, melyek az egykorú helyzetmegítélés és fogalmazás szerint "a Németország és Japán elleni" háborúban "egy tábort" alkottak, most maguk váltak két ellenséges tábor szervezőinek fő erőivé és létrehozóivá. Az e térfélen 1947 őszén megalakított Tájékoztató Iroda már ebben a keretben értelmezte a viszonyokat és viszonylatokat, s jelölte meg a tennivalókat. A történetformáló képességekkel e térségben akkor felruházottak úgy látták, hogy a részben már kreált, részben pedig példának veendő létező rendszer jegyében kell meggyorsítani a "társadalmi haladás ügyét", ami a Nagy Ferenc vezette kisgazda többség szétvetése után már formailag sem lehetett ("nyugati") demokrácia, s a paraszti többség által elfogadott, illetve elfogadhatónak ítélt "szövetkezeti társadalom". A "társadalmi haladás" terminusa ekkor e körben szocializmust, ez pedig sztálini szovjet rendszert, vagyis az ő és köre

Next

/
Thumbnails
Contents