Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban
meg. A tejtermelés növelésnek módszereit nem részletezte, csak utalt a szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatban tett javaslataira. A gyapjútermelést illetóen a tényleges tenyésztői munka megindítása előtt megállapodást indítványozott a perzsaszőnyeggyártók és a juhtenyésztők között a gyapjú minőségi osztályok meghatározása végett. Az így megállapított gyapjúosztályok alapján lehet eredményes szelekciót végezni a juhtenyésztésben. A merinokat illetően a legelők javítása mellett fő feladatként a különféle paraziták (kullancs, bélféreg) elleni védekezést jelölte meg. Az aklimaüzálódással kapcsolatban megállapította, hogy a nyirósúlyban jelentős csökkenés állt be, amely elsősorban a gyapjúzsír mennyiségének csökkenéséből adódott, vagyis az alacsonyabb nyirósúly magasabb rendment-nal járt együtt. WELLMANN első tanulmányútja idején Törökországban (Karacabeyben és Çiftelerben) a gyapjúvizsgálat csak a szálfinomságra terjedt ki. Ezért javasolta Ankarában, a Mezőgazdasági és Állatorvosi Főiskola állattenyésztési intézetében egy gyapjúvizsgáló laboratórium létesítését, hogy a gyapjú többi értékmérő tulajdonságát is vizsgálhassák. A merinot alkalmasnak találta a kivircik fajta gyapjúminőségének javítására. A keresztezésre használandó egyedek esetében kiemelt figyelmet javasolt fordítani a has gyapjúval való benőttségére. A keresztezési program kiszélesítése végett azt ajánlotta, hogy az éghajlati szempontból alkalmas területeken- a Bursai, a Balikesiri és a Çanakkalei vilajetekben - a köztenyésztésben is alkalmazzanak merinokat. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy amig a merino fésüsgyapjának és a kivircik durva gyapjának ára közt mindössze 5 kurus (= 0,135 Pengő) 2 a különbség okkánként (1 okka = 1283 gramm) 33 , addig nem lesz lehetőség a merino széles körben való elterjesztésére. A gyapjúárak rendezését állami beavatkozással is elképzelhetőnek tartotta. Mivel a helyi fajták tenyésztését és tartását úgy értékelte, hogy megfelel a fajták igényeinek és a hasznosítási iránynak, ezért takarmányozási útmutatást és takarmányrecepteket csak a merinokhoz adott kor, ivar és igénybevétel (vemhesség, laktáció, szárazon állás) szerint. Külön felhívta a figyelmet kondicióromlás okozta szálhútlenedés veszélyére. WELLMANN jelentésének az egyes ménesbirtokokat és méntelepeket értékelő részében kiemelt helyet foglalt el a Karacabeyi Ménesbirtok, mint Törökország akkori legjelentősebb állami tenyészállatnevelő bázisa. A tenyészmének elhelyezését, takarmányozását, ápolását és mozgatását megfelelőnek találta és a pataápolással is elégedett volt. A méneket egyenként értékelte. Ennek során a három angol telivér mén igen gyenge minősítést kapott. Egyiküknek a kiselejtezését javasolta. A négy arab telivér mén - bár az angol telivéreknél lényegesen jobb osztályzatokat kaptak - nem vivta ki WELLMANN elismerését. Az arab méneknek a köztenyésztésben betöltött igen fontos szerepe miatt legalább két elsőosztályú mén beszerzését tanácsolta. A négy nonius mént (mindegyik magyarországi import) is tárgyilagos és kritikus vizsgálatnak vetette alá. A méneket jónak
