Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

11. Gyümölcspiac éjjel. Kecskemét, Pest m., Gönyey S., 1937., 76.276, A Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéböl termés esetén 40 ezer q-ra becsülték az évi gyümölcstermést. Kecskemét és Nagykőrös tanyáiról évente több száz vagon gyümölcsöt száUítottak el.

41 Az 1895-ös statisztika szerint országosan a szilvafélék vezettek, így messze kiugróan Nagykőrösön és Cegléden is. Ezzel szemben a kertultúrás tanyásodásban élenjáró Kecskeméten és Szegeden a kajszibarack - iüetve az almafélék vették át a szerepüket. Eltérés az országos átlaghoz viszonyítva az, hogy a meggy ezeken a kertkultúrás tanyás központokban, a második helyre verekedte fel magát, sőt Szabadkán a kajszifélék következtek. A kertkultúrás tanyarendszer legáltalánosabb gyümölcsféléje a XIX. század végén a szilva, a meggy, a kajszi és az alma volt, míg Szeged és Kiskunhalas határában az őszibarack. A TERMELŐ-FOGYASZTÓ KÖZTI LÁNCKERESKEDELEM KIALAKULÁSA. A hagyományos vásárokon a termelő és a fogyasztó közveüen kapcsolatba került. Kereskedők-közvetítők rétege azonban hamar kialakulhatott. Terménykereskedők a XIX. században már működtek. Pesten 1828-ban pl. olasz gyümölcskereskedők