Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

35 szőlős tanyákénál. Nagykőröst már a XIX. század közepén az uborka tette híressé, a gazdák szekerekkel mázsaszám vitték terményüket Pestre. Frissen vagy hordóban kovásszal savanyított uborkát fuvaroztak, a század végére Budapestet majdnem kizárólag Nagykőrös városa látta el uborkával, sőt Európa többi nagyvárosába is innen szállították ezt a terményt. A kecskeméti német iparkertészek szintén a XIX. század közepétől lendítették fel az itteni zöldségtermesztést, akiket 3-4 évtized múlva a bolgárok szorítottak ki. A XX. század elején már itt is zöldséges tanyák sora termelt Nagykőröshöz hasonlóan, majd az 1920-as évektől Cegléden is. A nagymértékű kertészeti terményvásárokban Nagykőrös Rákospalotához hasonlóan uborkával és salátával, Kecskemét zöldbab, uborka, zöldpaprika, paradicsom értékesítésével, Szeged és Kalocsa fűszerpaprikával vett részt. De mindegyik DunaTisza közi helység a határában üzletszerűen - a tőkés termelés szempontjait is jellegzetességeit magán hordozó - termesztett babbal, káposztával, paradicsommal, petrezselyemmel, zellerrel, sárgarépával, dinnyével, retekkel, borsóval, karalábéval, paprikával és tormával

36 jelentkezett abban a nagy munkamegosztásban, amelynek eredményeként az országhatárokon túlra is, jó minőségű terményt biztosítottak a kertészeti terményvásárokra. 1897-ben Cegléd 147 q, Kecskemét 208 q, Nagykőrös 2 609 q zöldséget értékesített a budapesti vásárcsarnokban.

37 A nagy mennyiségű nagykőrösi zöldséget csak frissen és szárítva lehetett értékesíteni, mert a XIX. század végéig nem épült fel konzervsavanyító üzem, így a morvaországi Znaim uborkájával, a hazai nem állhatta a versenyt. Ugyanakkor magyar uborka nyersanyag is került vissza Magyarországra az élet fintoraként znaim i uborka névvel a XIX. század második felében.

38 A gyümölcspiacoknak - vásároknak a XIX. század közepétől egyre nagyobb szerepe lett. Kecskemétnek pl. olyan jeles gyümölcsvására volt, hogy terméséréskor, szeptemberben még a pesti piacot is felülmúlta.

39 A XIX. század végén és a századfordulón, a késő éjjel és a kora hajnalban induló szekereken, talicskákon, gyalogosan kosarakban, rengeteg gyümölcsöt hoztak egy-egy tanyás település hetipiacára. Az 1890es években Nagykőrösön 20-30 ezerjó 10. Gyümölcspiac székért!bora a nagytemplom előtt, Kecskemét, Gönyey S., 1930-as évek, 77.048, A Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéból