Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

volt megfelelő, éppen ezért Dusnokról, Foktőről, Úszódról - ahol hold számra termesztették - szállították a fokhagymát a vásárközpontba, Bajára. 16-16 fokhagymából készítettek egy-egy fonatot, és ezeket összekötve 32 fejből álló fonás jött létre.

33 Maroson szállították tutajokon a szászrégeni (Reghin - Románia) kereskedők a hagymát, már az 1840-es években, míg a XX. század elején a gyulai hagymavásárról a románok szekérszám vitték haza a vörös és fokhagymát A nagyfokú, dömping hagymatermesztés, a minőségromlással együtt az árak csökkenéséhez vezetett, a trianoni határmeghúzás pedig nagy problémákat és feszültségeket okozott az értékesítésben.

34 A FRISS ZÖLDSÉGEK ÉS GYÜMÖLCSÖK VÁSÁRAI A Duna-Tisza közi tanyabérlők az agrárszegénységből kerültek ki. A szőlős és zöldséges tanyák között nemcsak térbelileg húzható esetenként határ, hanem eltérő az is, hogy bár mindkettő belterjes gazdálkodást folytatott, a zöldséges tanyák kialakulása időben lényegesen rövidebb, kiterjedési köre is sokkal szűkebb volt a 9. Uborkamosás « kút melletti kádban, Kecskemét, Boros s M., 1956,120.735, A Magyar Néprajzi Múzeum fctó gyűjteményéből