Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

part mentén horgonyoztak a farkasdi, negyedi káposztás tutajok, uszályok. Ez a vásár nagy forgalmat bonyolított le, nemcsak a kedevezd földrajzi fekvése, hanem a vásártartás időpontja miatt is. Ugyanis a terménybetakarítás utáni viszonylagos pénzbőség állapotában készülhettek a vásárlátogatók a télre.

18 Vácon a XIX. század közepén négy vásárt tartottak. A "virág-vásárt"-t Virágvasárnap táján a baromvásárt, a "sarlósvásár"-t, amely az aratás előtti Sarlós Boldogasszony-napi vásár volt, a harmadik a "Gáli vásár" amit október közepe táján tartottak, és a "karácsonyivásár"-t amit december 15-én rendeztek. A "Gáli vásár"-t káposztavásámak is hívták, " ...a legnépesebb és legjobb vásárok egyike" - ez lehetett, ugyanis a télre felkészülés, a pénzbeli gazdagság rendelkezésre állt. Híresek voltak a Balatonfelvidéken a Káli-medence káposztavásárai is, amit itt ugyancsak Imre herceg napján /november 5/ tartottak, de a nagy felhozatal miatt csak "káposztavásámak" - hívták a helybeüek. Sárbogárdon, a Mezőföld egyik kereskedelmi központjában gyümölcsvásár ugyan nem volt, de az Erzsébet-heti vásár /november 19/ egyben a káposztavásár alkalma is lett. A környékről kocsiszámra hozták a káposztát. Ezen a vidéken úgy tartották, a halottak hete után kezdték a káposztát szelni, gyalulni és savanyításra elrakni. 5. Káposztavásár az őszi vásárban. Pécs, Boross M. 1957., 125.494, A Néprajzi Múzeum fotógyűjteményébűi