Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

KÖZLEMÉNYEI. 1990-1991 381 KERTÉSZETI TERMÉNYVÁSÁROK, MINT A XIX. SZ.-I NAGYTÁJI MUNKAMEGOSZTÁS EREDMÉNYEI Csorna Zsigmond A vásárok történetével és néprajzával aidományszakunk már alaposan és behatóan foglalkozott.

1 Ennek ellenére a termény, de különösen a kertészeti terményvásárok szerepét és jelentőségét összefoglalóan nem vizsgálta még senki. Pedig úgy gondolom, hogy ezeknek a vásárfajtáknak a behatóbb vizsgálata is közelebb visz a paraszti árutermelés és a magyarországi tőkés gazdálkodás kialakulásának, fejlődésének megértéséhez. Ezzel is hozzájárul a Kárpát-medence eltérő adottságú, egymásra utalt nagytájainak, különböző termelő kulrúrájának-munkamegosztásának megvilágításához és bemutatásához. A hegyvidékek és a mélyföldek-alföldek népességének egymást kiegészítő és elősegítő egymás mellett élése már a középkorban általános volt és visszavezethető a gabonatennelő-élelmiszertermelő síksági, és az építőanyagot, fémet, tüzelőanyagot, ásványi kincseket biztosító, szállító magasabb fekvésű földrajzi tájak gazdasági kulturális együttélésére.

2 A Kárpátok és az Alpok vonulata két nagy vásárövi és három medencei vásárhelyhálózat kialakulására adott lehetőséget. Az első a Kárpátok vonulatán belüli vásáröv. Ez a r^ántúl, a Kis- és a Nagyalföld szélein, a síkság és a Kárpátok, részben az Alpok különböző hegyeinek találkozásánál alakult ki. A másik vásáröv kívülről kíséri a Kárpátokat és az Alpokat A három nagy medence vásáiközpontjai a következők: Győr, Komárom, Budapest, Kecskemét, Mezőtúr, Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Kolozsvár, (Quj-Románia), Marosvásárhely, (Tirgu-Mures-Románia), Brassó (Brasov-Románia) Kézdivásárhely (Tirgu-Secuiesc, Románia).

3 Az árualapot a vásár- és piackörzetek szolgáltatták, amit a piacközpont vagy elnyelt, vagy különböző csatornákon át továbbított A vásárövek, vásárvonalak nemcsak eltérő természeti-ökológiai adottságú területet jelentettek, hanem adott esetben város és vidék találkozását, az eltérő munkakultúrák fel és leértékelődésének helyeit, a termények értékének meghatározó, arányosító értékméiiegelő pontjait, egyes gazdasági konjunktúrák és dekonjunktúrák helyhez-időhöz kötött, kézzel fogható bizonyítékait * Az előadás elhangzott a n

Vásárok-Ir»riomtis-Vüágkiállítások címtf konferencián 1990. november 15-16.