Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

A kertészeti terményvásárok a közelebbi-távolabbi termőtájak, kertészeti tájkörzetek és vidékek termelési differenciáltságán alapult, ami az eltérő ökológiai, valamint történeti múltú termelésből adódott A vásáron a termelő, a közvetítő, valamint a fogyasztó-vásárló érdekei feszültek egymásnak. Ebből alakult ki a kertészeti termények a kereslete-kínálata alapján, a pénzben kifejezett közvetítői eszköz, vagyis az ár. A kertészeti termények vásárainak és vásáros területeinek is jellemzője volt a pénzforgalom, a kereskedő- és kofaréteg kialakulása, a külföldi, exportpiacok képviselőinek és ezek közvetítőinek részvétele, a regionális-kistáji kereten túlnövő szerepük az országok - nagytájak közti kapcsolatok kialakulása, a többletre-profitra történő számolás, és a megtermelt terményeknek árúraktárban való tárolása. Talán a kertészeti terményvásárok jelzik legjobban az agrárszegénység intenzívebb agrárkultúrával foglalkozó rétegeinél a bekövetkezett parasztpolgári egzisztenciális gyarapodást és az ezzel járó társadalmi felemelkedésének lehetőségét és példáját /pl. Sárköz, Ormánság, Belső-Somogy, Pilis megye régi falvai, CsaUóköz, a Vág- és Garam mente falvai, Kalotaszeg, Mezőség, Fekete-Körösvölgye, Nyárád-Maros mente, Duna-Tisza köze/. Ez a gyarapodás ennek a népességnek nemcsak az önbecsülését, hanem a keresett árúik révén és értéktermelő munkája eredményeként a termelői öntudatát és identitástudatát is alakította, formálta. Árútermelést ugyanis viszonylag kis területen, kis tőkebefektetéssel, óriási kézimunka-élőmunka ráfordítással folytathatott ez a népesség, ugyanakkor, nagy értéket állíthatott elő. A kockázat mértéke természetesen nagy volt - időjárási tényezők, kártevők-kórokozók, továbbá a dömpingárú mennyisége miatt is - azonban ez a kockázat a kereslet-kínálat alapján kialakított és megmutatkozó árban mindig benne is volt. Bár kertészeti termesztés általánosságban az országban sokfelé megtalálható a XlX.században, mégis a szép és piacos termék nagymennyiségű termelése, ekkor még nem általános jelenség. Nyárvégén, ősszel ugyan bizonyos jól szállítható gyümölcs- és zöldségfélékből egyes területeken árúfelesleg alakult ki, amely a terményvásárokat életrehívta, /pl. dinnye, alma, körte, hagyma, káposzta/ de az országrésznyi hiányt más területeken nem oldotta meg. NAGYVÁTHY János már 182l-ben megállapította: "Hogy az utas olly ritkánn talál mégis gyümöltsöt útjában: nem az az oka, hogy nintsen: hanem az, hogy Városaink, és Piatzaink ritkák; és így a' kének valamije van: nem tudja hol áruba kirakni." 4 Pedig még a XIX. század első felében is még a vásárok alkották a kereskedelmi akciók legfőbb helyét és mértékét.

5 A magyar szabadságharc leverését követő három évtized mezőgazdasági fejlődése a gabonakonjunktúra jegyében zajlott le, ami egyfelől konzerválta azt az egyoldalú munkamegosztást, ami az elmúlt évszázadok során kialakult Ezért is tűnhetett talán robbanásszerűnek a Duna-Tisza közi zöldség- és gyümölcskultúra kialakulása és kivirágzása. Bár ezeknek a kertészeti terményeknek termelése hosszú évszázada folyt, de a termelés szerkezeti átalakulása csak a XIX. század második felében következett be, ami a vásárok termény-árukészletének változásában is megmutatko-