Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

FEHÉR GYÖRGY: Tendenciák a magyar mezőgazdaság műszaki fejlődésében. Egyezések és eltérések a fejlett ipari országoktól (1848-1914)

Magyarországon takarmányelóTcészítő gépekkel elsősorban a tejtennelő parasztgazdaságok, továbbá a tejtermelésre és hizlalásra berendezkedett közép és nagyüzemek rendelkeztek. A gépek meghajtására - az üzem méretétől függően - kézi- illetve állati (járgány) erőt vettek igénybe, és csak néhány tőkeerős gazdaságban használtak ilyen célra gőzgépet, esetleg robbanómotort. A gépesítésnek e területén hazánkban nem ment végbe teljes eszközváltás, elsősorban a kisgazdaságok leltárából hiányoztak a takarmányelőkészítő gépek, de a kívánt mértékben a közép- és nagybirtokon sem terjedt el minden típusuk. Az okokat keresve elsőként állattenyésztésünk nyugat-európaitól elmaradó színvonalát jelölhetjük meg. De a gépek szélesebb kön! elterjedését hátrányosan befolyásolta az a tény is, hogy mezőgazdasági gépiparunk képtelen volt a hazai piac igényeinek kielégítésére. Hogy erre volt igény, bizonyítékul álljanak itt a statisztikai adatok1893 és 1912 között a legfontosabb mezőgazdasági gépek importjából évről-évre közel 50 %-kal részesedtek

12 a takarmányelőkészítő gépek. Az import gépek magas árai miatt a kisebb gazdaságok nem is gondoltak beszerzésükre. Felvetődik a kérdés, hogy a takarmányelőkészítő gépeknél lényegesen magasabb műszaki kultúrát igénylő konstruktiók (gőzcséplőgépek, lokomobilok, lokomotivok stb.) gyártására is képes hazai gépipar miért nem fektetett nagyobb súlyt a belső piac ilyen irányú igényeinek kielégítésére? A kérdés tisztázása még további kutatást igényel. 5/ Tejgazdasági gépek a) A nyugat-európai országok állattenyésztésében meghatározó szerepet játszott a szarvasmarha-tenyésztés, és ezen belül is a tejtermelés. Magyarországon ezzel ellentétben hosszú időn át a juhtenyésztés volt a legfontosabb ágazat, és csak a XIX. század 60-as éveitől figyelhető meg a szarvasmarha-tenyésztés dinamikus növekedése, ekkor veszi kezdetét a nyugati fajták államUag támogatott behozatala. Magyarországon viszont a belterjes szarvasmarha-tartásra berendezkedett gazdaságokban és főleg a nagybirtokon - eleinte a hizlalást részesítették előnyben, a tejtermelés pedig az ország nyugati, délnyugati és Pest környéki parasztgazdaságaira volt a jellemző. Az urbanizáció és a szállítás fejlesztésével együttjáró jobb értékesítési lehettőségeknek köszönhetően a 80-as évektől egyre több birtokos kezdett tejtermelésre szakosodni, tehenészeteket felállítani. A tejtermelésben vezető szerepet betöltő országok (Dánia, Svájc, Németország stb.) gazdaságaiban az 1870^es évek műszaki felfedezései forradalmi változásokat hoztak. LEFELDT és de LAVAL találmánya, a tejszeparátor (másnéven: centrifuga vagyfölözőgép) révén megkezdődött a tejgazdaságok gépesítése is. Alkalmazása már a termelés színhelyén lehetővé tette a tejfeldolgozást, egyúttal megnyitva az utat a tejipar kialakulása előtt. Az e területen élenjáró Dániában a 90-es évek elején már 300 tehénre jutott egy centrifuga.