Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
VAJKAI ZSÓFIA: Egy falusi fotográfus (Életképek Bácsbokodról 1928-1970)
műtermét és laboratóriumáL Nem mindig ment egyformán jól az üzlet, többször gondolkozott azon, hogy felhagy vele és eladja. Máskor viszont akkora volt a kereslet, hogy társat keresett maga mellé és tanulót is tudott foglalkoztatni. A legtöbb felvétele műtermében készült. Ide tartoznak a családi és portré képek nagy része. Érdekes, hogy a kor városi divatját mindig követte. Ez mutatkozik meg a romantikus szinezetű háttér használatán és a különböző kellékek alkalmazásán, pl. oszlop, amelyen a kliense egyik kezét nyugtatja. De sűrűn előfordult dekorációként virág, szobanövény. A gyerekfotókon a 20-as években divatos karikát felváltja a labda, néha más játék, majd megjelennek a 40-es években a báránybőrön hasonfekvő meztelen csecsemők is. Tehát a kellékeken változtatott a fotográfus, de a beállításon nem. Ugyanolyan kéztartást, profil beállítást ajánlott a fiatal lányoknak, legényeknek az 1930-as években mint a 60-as évek végén. Az esküvői képek is a műteremben készültek. Esküvői csoportképet viszont a lakodalmas háznál készített. A fotókat rendszerezve úgy tűnik, hogy a bokodiakat inkább a műteremben szerette lefényképezni. Ki a faluba akkor ment ki, ha valami különleges eseményt kellett megörökíteni; pl. szüreti mulatság, cséplés, ravatal, olyan családi összejövetel, ahol messziről jött rokonok is résztvesznek, ikerborjú születése, házilagosan szerkesztett kukoricamorzsoló-gép elkészítése stb. (5. kép) Működésének m ásik területe kívül esett Bácsbokodon. Járta a környékbeli falvakat, főleg esküvőkre hívták fényképezni. 5. A fotográfus munka közben. 6. Az ötvenes évekre jellemző emlék-fotók.