Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

VAJKAI ZSÓFIA: Egy falusi fotográfus (Életképek Bácsbokodról 1928-1970)

bőven munkát a falubeliek birtokán. 1925-ben 2 gőzgép volt, amelyekkel elvégezték a cséplést és szántottak is. Már 1900-ban épült gőzmalom, s az 1920-as években az ország egyik legkorszerűbb hengermalma. Tulajdonosa, akinek villája ma is megvan Bókodon, akkor az ország második legnagyobb adófizetője volt. Abban az időben Bókodról annyi gyerek járt Bajára és tanult középiskolában, mint a környékbeli 8 faluból összesen. Nemcsak a parasztok tudtak megélni, hanem az iparosok is, akik az ipar mellett földdel is rendelkeztek.

1 Ez a magyarázat arra, hogy hogyan működhetett egy kb. 4 és félezer lakosú községben 145 iparos, köztük pl. 13 cipész, 7 szobafestő, 8 hentes, 4 pék, sőt 31 fodrász! Mindegyikőjük csak annyi "kuncsaftot" vállalt, amennyit a földeken való munka mellett ki tudott szolgálni. (1. kép) Módos faluhoz illően kereskedők is letelepedtek, ill. a helyiek nyitottak boltot. Edény, vasműszaki boltból "csak" 2 volt, rőfös 3, szatócsbolt pedig 15. Ezek közül mindegyik l-l falurész, néhány utca vevőkörére alapozott. 13 kocsma volt a faluban, köztük Úri kaszinó, Kávéház, Sváb kocsma, Bunyevác kocsma, resti stb. A teljesség kedvéért ideírom: 3 orvos, 1 állatorvos, 6 tanító, 1 óvónő volt, s apácák egy pici rendházban mindig olyan létszámmal, hogy az óvodában és az alsó iskolában legyen elég tanerő. 1. Jellegzetes vasárnapi délutáni kép: kártyázok a kocsma udvarán. Kb. 1935.