Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
MÁRTHA ZSUZSANNA: Az állati eredetű fehérjehordozó élelmiszerek fogyasztása Magyarországon az 1880-as évektől a második világháborúig
10. táblázat MAGYARORSZÁG ÁLLATÁLLOMÁNYA 1935 FEBRUÁRJÁBAN 34 Megnevezés Állomány 1000 db Szarvasmarha Ló Sertés Juh Baromfi 1919,7 885,9 4677,0 1450,4 22926,5 A legutóbbi száz évben az összes hazai fehérjeszükséglet mennyiségileg úgy ahogyan kielégíthető volt, nem így az állati fehérjéé, amelyből az egy főre jutó napi átlagfogyasztás a legtöbb iparilag fejlett országban már régebben elérte a napi 48-66 gramm közötti szintet. Amikor a fogyasztás mennyisége egy bizonyos színvonalat megközelít, rendszerint bekövetkezik az összes fehérjefogyasztás mennyiségi stagnálása, míg az állati fehérje fogyasztásának növekedése csak lassul. Ez nálunk az 1950-es évek közepén érte el ismét a második világháború előtti öt év átlagát és először 1974-ben haladta meg a napi 48 grammot, majd további emelkedése is bekövetkezett. A második világháború utáni egyes évek napi fejenkénti magyarországi fehérjefogyasztásának adatait a 11. sz. táblázat tünteti fel. A gépesítés és az automatizálás következtében csökken a nehéz fizikai munka aránya, az emberi szervezet szellemi és idegrendszeri terhelése napjainkban viszont emelkedik. Ennek következtében az energiát szolgáltató élelmiszerekben Magyarországon is valamivel kevesebb lett a szükséglet, míg a magas vitamintartalmú és az állati fehérjét tartalmazó élelmiszerek iránti kereslet a vizsgált időszak két utolsó évtizedében emelkedett. így az állati fehérjék előállításának növelése végett egyre fontosabb szerep vár a hazai talajerő-utánpótlásra és növényegészségügyre, hogy a korszení állattenyésztésben a termelést növelő genetikai eredmények realizálásához a szükséges takarmánybázist megteremthessük és ezáltal az állati szervezet fehérjeképzését a világszínvonalat megközelítő értékre emelhessük. Szólnunk kell itt az állattartás higiéniájáról, az állategészségügyről is, hiszen az állattenyésztés biztonságának egyik fontos tényezője a gazdasági haszonállatok megbetegedésének megelőzése. Az állatelhullások és az állatbetegségek miatti termeléskiesés, valamint a rosszabb takarmány-értékesülés okozta károk nagyságát újabban a szakértők az állattenyésztés bruttó termelési értékének mintegy 16-18 %-ára becsülték. A reformkonyha, a korszerű táplálkozás kérdései, ideértve az állati fehérjét tartalmazó élelmiszerek fogyasztását is, állandó témái a napilapoknak, az időszaki kiadványoknak. A m agyar társadalom súlyos átmeneti áldozatvállalásával járó gazdasági rendszerváltás, a piacgazdaság kiépítése során a gazdaságpolitikának fokozott mér-
