Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

ismét betöltendő" önkormányzati tisztviselői állásokat ideiglenesen kinevezéssel lehetett és kellett betölteni, de öt éven belül /legkésőbb 1947. december 31-ig/ a választást ezekre az állásokra meg kellett volna tartani. A háború végső szakaszában a 3180/1944. ME.sz. kormányrendelet megszüntette a területi önkormányzatok testületi szerveinek működését. Végül megemlítendő, hogy az 1944:11. törvénycikk tanyaközpontok létesítése, új községek alapítása iránt rendelkezett, de végrehajtása az események felgyorsulása következtében elmaradt. A magyar közigazgatás fejlődése 1867 óta más európai országokéhoz hasonlóan a végrehajtó hatalom központosítása felé haladt, aminek a politikai elmélet olyan kiváló képviselői voltak a hívei mint EÖTVÖS József, SZALAY László, TREFORT Ágoston, CSENGERY Antal, MOCSÁRY Lajos és a földművelésügyi közigazgatás terén DARÁNYI Ignác. A közigazgatás fokozatos centralizálásának fő oka nálunk az ország egyes területein élő nem magyar anyanyelvű lakosság befolyásának lehető ellensúlyozása és az volt, hogy a vármegyékben a dualizmus korában jelntős számban 48-as függetlenségi érzelmű ellenzéki elemek voltak a hangadók s így a középfokú közigazgatás a központi akarat .helyi érvényesülését adott esetekben fékezte. Radikális beavatkozás helyett a kormányok mégis inkább csak a főispáni jogkör kiterjesztésével, esetleg kormánybiztos kinevezésével törekedtek elsősorban a vármegyei önkormányzati hatáskört mérsékelni. Ez az irányzat különösen az 1880-as évtizedben a második törvényhatósági törvény alkotásával erősödött, majd Trianon után a csonka ország teljesen megváltozott viszonyai között az önkormányzati közigazgatás 1929. évi átfogó rendezésével még ki fejezetebben érvényesült. A hazai közéletre 1945 előtt mindvégig az erősödő kormányfeügyelet voltjellemző. Minden fontosabb önkormányzati határozat végrehajtásához miniszteri jóváhagyás kellett. Jelentéktelen ügyeket is fellebbezéssel vagy felülvizsgálati kérelemmel végleges döntés végett a minisztériumokig lehetett felvinni, ami az alsóbb hatóságok felelősségérzetét intézkedéseik jogszerűségi és célszerűségi követelményei iránt csökkentette és elsősorban a bonyolultabb esetekben lassította az ügyintézést. Különösen a múlt század utolsó negyedétől kezdve egyre inkább kiépültek a kormánynak közvetlenül alárendelt állami szakhivatalok és szakintézetek, sőt államosítottak is ilyen önkormányzati szerveket. Az 1867 után felmerült gazdasági és technikai feladatokkal kapcsolatos szakigazgatási teendőknek eleve állami hatáskörbe utalása szintén kisebbítette az önkormányzati közigazgatás mozgásterét, aminek egyébként objektív okai is voltak, mert egyedül a jog nem foghatja át teljes mértékben az életviszonyok változásainak sokféleségéből adódó közigazgatási problémákat, amelyek intézéséhez szakismeretek szükségesek. 1902-ben államosították a vármegyei számvevőségeket, 1915-ben az egész rendőri szervezetet, 1921-ben állami szervezetként hozták létre a gazdasági felügyelői, 1928-ban az állategészségügyi és 1935-ben az erdészeti szakszolgálatot, 1936-ban államosították a közegészségügyet, 1938-ban a városi számvevőségeket, 1941-ben a szociális gondozást. Az 1942 XVI.