Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

zott állami célok adminisztratív úton való megközelítését szolgálták. Javaslataiból az évekig elhúzódó gazdasági válság idején azonban viszonylag kevés valósult meg. A magyar közigazgatás teljesítőképessége nem egy földmüvelődésügyi szakigazgatási ágazatban alacsonyabb maradt a nyugat-európai államokénál. Közigazgatási reformot kívánt az 1933:XVI. törvénycikk is megvalósítani, de ezt a törvényt az egységes bírói és ügyvédi vizsgával azonos rangú gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetéséről szóló szakaszait kivéve, politikai megfontolásból nem léptették hatályba. így abból az elgondolásból, hogy amennyiben jogszabály nem tesz kivételt, a közigazgatásban csak egyfokú jogorvoslati fellebbvitelnek legyen helye, nem lett törvény. Külföldi példák szerint ellenben Magyarországon is érvényesült az az irányzat, amely a közigazgatásban a foglakozási alapon szerveződött érdekképviseleteknek is szerepet szánt. Küldötteik útján befolyáshoz jutottak a közigazgatásban a kereskedelmi és iparkamarák /1868/, az ügyvédi kamara /1874/, a közjegyzői kamara /1874/, az ipartestületek /1884/, majd századunk elején a mezőgazdasági kamarák /1920/ és Budapesten a mérnöki kamara /1923/. A kétkamarás törvényhozás visszaállítása után pedig nemcsak ezek az érdekképviseletek, hanem a későbbi években keletkezett új hivatásrendi alakulatok küldöttei is helyet kaptak a felsőházban, a vidéki törvényhatósági bizottságokban, a fővárosi közgyűlésben. A két világháború közötti időszakban a mezőgazdasági kamarák II'920:XV1II. tel jelentős agrárpolitikai és agrárközigazgatási befolyáshoz jutottak. Megalakításuk kötelező volt. Mind a kamarák, mind alsóbb szinten a mezőgazdasági bizottságok az összes mezőgazdasági foglalkozású lakosság soraiból választott tagokból álltak. XIII. A második világháború éveiben a hadviselő oszágok polgárainak életében minden addiginál nagyobb mértékben szélesedett és mélyült az állami beavatkozás. A felmerülő különféle feladatok megoldására háborús központok kaptak megbízást úgy, mint az első világháború idejéa 1940-ben közellátási minisztert neveztek ki és törvényhatóságonként közellátási felügyelőségeket szerveztek. Ezek tájékoztatták a minisztert a közellátás viszonyairól. Két évvel később a mező gazdaság fejlesztéséről szóló törvény és munkaterv is készült. II942:XVI. tel. A Magyarországhoz az 1938-1941. években visszacsatolt északi, észak-keleti, keleti és délmagyarországi területeken az önkormányzati /vármegyei, városi és községi/ tisztviselői állásokat választás helyett kinevezéssel töltötték be és a második világháború 1939. szeptember 1-én történt kitörése után az ott esedékes tisztújításokat előbb egy évre, majd Magyarországnak a háborúba való belesodródása után bizonytalan időre elhalasztották, majd az 1942:XXII. törvénycikk felhatalmazta a kormányt a törvényhatósági és a községi tisztviselők kinevezésére és áthelyezésére. Eszerint a megüresedett és