Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

gatási szervek összevonása, a minisztériumok nem kormányzati jellegű" ügyköreinek alsóbb hatóságok részére való leadása, a jogorvoslati lehetőségek bizonyos korlátozása, illetve mindezek útján a közületi kiadások számottevő csökkentése. Mindebből nem sok valósult meg. A két világháború közötti időszak legjelentősebb hazai közigazgatási reformját a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk jórészt a törvényhatósági törvényünk /1886:XXI.tc/ több rendelkezésének megváltoztatásával valósította meg. E törvény a vármegyék kormányellenőrzésének újabb kiterjesztésével ismét csökkentette azok hatáskörét. Jellemző volt a változásra, hogy testületi szerveik helyett azontúl általában egyedi hatóságok látták el az ügyintézést; a megszüntetett városi tanács hatáskörét mind a törvényhatósági jogú, mind a volt rendezett tanácsú /újabban megyei/ városokban a polgármester vette át. Az 1929:XXX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörét is korlátozta, ügyköreinek nagy részét az új kisgyűlésre bízta, és leszállította a virilista törvényhatósági bizottsági tagok arányát 50%-ról 40%-ra. Meghagyta ellenben a törvényhatósági bizottság autonóm költségvetési, tisztviselőválasztási és szabályrendeletalkotási jogát. A főszolgabíró hatáskörében az 1929:XXX. törvénycikk nem hozott változást, és nem történt lényeges változás a nagy- és a kisközségi szervezet tekintetében sem, de csökkent a községi képvieslőtestület és a községi bíró közigazgatási szerepe, nőtt viszont a községi jegyzőé. A közigazgatási bizottság szevezete a régi maradt, de teljes ülésének hatásköre jelentős mértékben szűkült, a megfellebbezett közigazgatási ügyekben a II. fokú határozathozatal a bizottság albizottságaira ment át, aföldmüvelésügyi közigazgatási ügyekben a gazdasági albizottságra. Ennek földmüvelésügyi hatásköre a nyomásos gazdálkodásra, az állattenyésztés, az apaállattartás, a legeltetés és a kopár területek fásítása tárgyában a II. fokú határozat hozatalára terjedt ki. A közigazgatási bizottság plenáris ülésének rendeltetése az 1929:XXX. törvénycikk hatályba lépése után is a régi maradt. Az 1929:XXX. törvénycikkel megvalósított közigazgatási reform során a kormányzat minden radikális változtatástól, mint történelmietlen beavatkozástól tartózkodva, újította meg közigazgatásunkat úgy, hogy a vele szemben támasztott szakmai elvárások a reformmal szinkronban legyenek. XII. 1931 elején MAGYARI Zoltán személyében a miniszterelnök alá rendelt racionalizálási kormánybiztost neveztek ki, akinek célszerű javaslatai az államháztartásunknak az 1929-1933. évi világgazdasági válság miatt elkerülhetetlen reformj án túl főként a közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének fokozását, a kitű-