Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

szakirodalomban is vita bontakozott ki a reformról, de az elsd világháború kitörése véget vetett minden reformelképzelésnek. A háború pénz- és egyéb anyagi szükségleteinek eldtermetése minden mást megelőzött Hatályba léptették az 1909. évi progresszív adóreformtörvényeknek és 1912. évi novellájuknak még nem hatályos rendelkezéseit, megalkották továbbá a hadinyereségadóról és a vagyonadóról szóló törvényt, az 1916:XXII. és az 1916:XXTÍI. törvénycikket Más jogszabályok a közszükségleti cikkek zárolásáról, áraik maximálásáról szóltak, majd lehetővé váltak a rekvirálások is, amelyek elsősorban a mezőgazdasági lakosságot érintették. A háború folytatása céljából minden termelőerő és termelési eszköz felett a kormány rendelkezett Más törvények a kivételes hatalomról szóló 1912:LXIII. törvénycikket kiegészítő háborús rendelkezéseket tartalmaztak, valamint az 1915-ben esedékessé vált országgyűlési képviselő- és az időszaki törvényhatósági bizottsági tagválasztások elhalasztásával a mandátumoknak a háború utánig való meghosszabbításáról szóltak. X. 1918 őszén a baloldali polgári pártok és a szociáldemokrata párt forradalmi koalíciója ellenállás nélkül vette át a hatalmat Ennek tényezőit a Nemzeti Tanács fogta össze, amely november 16-án kikiáltotta a köztársasági államformát. Az "őszirózsás" forradalom megtartotta a dualizmuskori állami intézményrendszert; az addigi minisztériumok, valamint más állami közigazgatási szervek tovább működtek és a területi önkormányzatok is a régi módon fennmaradtak, csak választott tagjaik részbeni kicserélésével kellett azokat újjáalakítani. A tervezett földreformmal összefüggő birtokpolitikai és hitelszövetkezeti ügyek intézése az 1919. évi X. néptörvény alapján szervezett népgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozott. A kormányprogramot a vármegyék élére kinevezett, a főispáni teendők ellátására is feljogosított kormánybiztosokkal kívánták megvalósíttatni. A lakosság anyagi szükségletei korlátozott mértékű biztosítására különféle háborús központosk, országos bizottságok működtek, ezek nem voltak tipikus közigazgatási szervek. Számottevő befolyáshoz jutottak a forradalmi munkás-, paraszt- és katonatanácsok. Sokan a polgári forradalom közigazgatási reformjától az államélet demokratikus megújulását várták, de arra nem került sor, 1919 tavaszán az események más irányba fordultak. A Tanácsköztársaság 1919. március 21-én történt kikiáltása után a Forradalmi Kormányzótanács teljhatalommal átvette az ország kormányzásást és késedelem nélkül látott hozzá a proletárdiktatúra kiépítéséhez. Az államhatalom és a helyi közigazgatás szervei a tanácsok lettek. A tanácsrendszer országos kiépítéséről az 1919. árilis 2-i ideiglenes alkotmány rendelkezett. A helyi tanácsok határozataik