Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

törvénycikk pedig hatásköri bíróságot létesített a közigazgatási hatóság és a bíróság vagy az egyes közigazgatási ágak hatóságai között felmerülő' hatásköri összeütközések megszüntetésére. A XIX. század végéig lényegükben kiépültek a hazai közigazgatási szervezet keretei, de a hatáskörök, a jogorvoslati lehetőségek és ezek határideje, valamint az eljárási szabályok többfélesége, bonyolultsága a gyakorlatban kívánnivalókat hagyott hátra. Ez az állapot vezetett a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901;XX. törvénycikk alkotásához, különös tekintettel arra az elvárásra, hogy a közigazgatási szervek a helyi adottságok figyelembevételével ugyan, mégis lehetőleg egységes eljárási szabályok szerint működjenek. Kívánatos volt ez annál is inkább, mert a különféle /pénzügyi, közoktatásügyi és egyéb/ szakigazgatási ágak, valamint az igazságügy hálózatának egymástól és a vármegyehatároktól is eltérő körletei területileg célszerűtlenül különbözőek voltak. Az 1901 :XX. törvénycikk hatálybalépése után újra kiadták a vármegyei, a járási, a községi, az árvaszéki és a közigazgatási bizottsági ügyviteli szabályzatokat Ezek 1903. január elsejével történt életbeléptetése valamelyest enyhített a bürokratizmuson, ugyanakkor az egységes iratminták, iktatókönyvek stb. bevezetése újabb lépést jelentett a hatalom centralizálása felé. Az egyébként korszerű törvény nem ment túl a közigazgatás eljárási reformján. Mélyrehatóan érintette a törvényhatóságok önállóságát az 1913:LII. törvénycikk, amely a két Balkán-háború miatt feszült nemzetközi helyzet következtében a vármegyei tisztviselők 1913 végével lejáró hivatali megbízatását a törvényhozás újabb intézkedéséig, de legfeljebb az 1914. év végéig meghosszabbította. Ez ismét előrevetítette a közigazgatás tervezett államosítását, ami ha megvalósul, az elgondolás szerint csak a vármegyékre vonatkozott volna, a városi törvényhatóságokra nem. A Nemzeti Munkapárt kormányra jutásával újra napirendre került államosítási terv megvalósítását valószínűleg csak a világháború kitörése akadályozta meg. IX. Az első Balkán-háborúnak 1912 őszi kitörése arra indította a magyar kormányzatot, hogy a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről törvényt kezdeményezzen. Az 1912:LXIII. törvénycikkel általános felhatalmazást kapott a kormány, hogy a törvényhozás jogkörébe tartozó ügyekben is rendeleti úton késedelem nélkül intézkedhessen. Akivételes hatalom lehetővé tette, hogy ha valmely közigazgatási szerv a központi rendelkezést esetleg nem vagy nem megfelelően hajtaná végre, illetve ha a kormány az ország érdekeit a végrehajtásban nem látja biztosítottnak, kormánybiztost nevezzen ki, aki a törvényhatósági közegekkel közvetlenül rendelkezhetett és intézkedése során nem volt köteles az önkormányzati jogokat figyelembe venni. 1914 elején a-Magyar Jogászegylet a közigazgatási reform alapvető kérdéseinek megvitatására elméleti és gyakorlati szakértők bevonásával ankétot rendezett és a