Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

VI. Az 1867. évi kiegyezéssel az osztrák császárságból és a magyar királyságból kétközpontú /dualista,

7 Osztrák-Magyar Monarchia lett, amelyben Magyarország állami önállósága és belügyeiben függetlensége visszaállt, de a külügy, a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy, valamint a vámügyek tekintetében fennmaradt az Ausztriával való birodalmi közösség. Az új népképviseleti kormány az 1848. évihez hasonlóan a miniszterelnök vezetésével ismét 8 kormánytagból:a király személye körüli, a belügyi, a pénzügyi, a közmunka-és közlekedésügyi, a földmívelés-, iparés kereskedelemügyi, az igazságügyi, a vallás- és közoktatásügyi és a honvédelmi miniszterből állt és 1917-ig maradt fenn azzal a különbséggel, hogy 1889-ben a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kettéválva önálló földmívelésügyi és önálló kereskedelemügyi minisztérium lett. 2 A dualista korszakra hárult a feladat, hogy az ország közigazgatását közép- és az alsófokon is polgári államberendezésűvé alakítsa át, mert a szabadságharc kitörése miatt a kormánynak és az 1848 nyarán összeült országgyülésnak nem jutott elég idő ahhoz, hogy amegyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról szóló 1848:XVI. törvénycikk és a szabad királyi városokról szóló 1848:XXIII.törvénycikk részrendelkezéseit is kidolgozzák. Közigazgatásunk átrendezését megelőzte a közigazgatás és igazságszolgáltatás szervezeti és múködésbeli elkülönítése, az egymás hatáskörébe való beavatkozásuk megtiltása (1869:IV.tc.).Ezzel a rendészeti termeszéül kihágási (szabálysértési) ügyekben való bíráskodás kivételével kivonták az igazságszolgáltatást a közigazgatási szervek hatásköréből; a bírói függetlenség emelte a bíráskodás szinvonalat. 3 1848-ban megszűnvén a törvényhatóságoknak országgyűlési követküldési és követutasítási joga, azoknak a törvényhozásra sem volt többé közvetlen befolyásuk. Saját belügyeik intézésén kivül már csak a kormány-és miniszteri rendeletek végrehajtása, helyi jogszabályok, szabályrendeletek /statútumok/ alkotása és végrehajtása maradt a törvényhatóságok joga, ideértve a községek három típusa: a rendezett tanácsú /1930-tól megyei/ városok, a nagyközségek és a kisközségek feletti felügyeletet és ellenőrzést is. Az 1870-1871. években sor került a polgári Magyarország első törvényhatóságai törvényének, az 1870:XLII. törvénycikknek és első községi törvényének, az 1871:XVIII. törvénycikknek alkotására. Mindkét törvény kompromisszum volt a régi önkormányzati rendszert fenntartani kivánó municipalizmus és a közigazgatás államosítását óhajtó centralizmus között. A polgári államkormányzat és a feudális múltban gyökerező vármegyék egymáshoz, valamint a községekhez való közjogi viszonyának, úgyszintén a hatáskörök elhatárolásának kialakítása politikai problémákba is ütközött Az 1848:XXIV. törvénycikk ugyanis ideiglenesen a vármegyére bízta a községi önkormányzat szabályozását mert időhiány miatt azt nem tudták az