Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

IV. Németesító" intézkedéseivel és erélyes kormányzati eszközeivel II. JÓZSEF magára vonta a magyar rendek ellenszenvét, közéletünkben a társadalomra oktrojált refomjai nem tudtak meggyökeresedni. Az elégedetlenség fokozódásához hozzájárult,hogy az egyoldalúan Ausztriának kedvezd 1754. évi vámrendszer változatlanul megbénította a távolabbi nyugatra irányuló magyar agrárkivitelt. Amikor II. JÓZSEF öccse, II.LIPÓT 1790-ben trónra lépett, felfüggesztette bátyja újításainak végrehajtását, amelyeket egyébként élete végén II. JÓZSEF a nem katolikus vallásúak iránt méltányos türelmi rendeletét/178 l/és a jobbágyok sorsátjavító intézkedéseit kivéve, már maga is visszavonta. Miután II. LIPÓT visszaállította a magyar kamara pénzügykormányzati önállóságát, valamint az 1790/91. évi törvények lényegesen korlátozták a királyi hatalmat, az országban a nyugalom helyreállt. 1790. május elsejével a magyar közigazgatás visszatért régi állapotába, amelynek helyreállításában a helytartótanács, a kancellária és a vármegyék egymással versenyezve vették ki részüket A gazdaság fejlesztésére vonatkozó jozefinista reformok anonban nem tűntek el nyomtalanul. Utóbb ellenben az általános európai szabadságmozgalomnak, majd a XIX. század elején Eurórópa-szerte növekvő" abszolutisztikus törekvéseknek, V aim int I. FERENC francia háborúinak hatására, amelyek többszöri adóemelést és 1811-ben a papírpénz értékének 20%-ra való devalvációját tették elkerülhetetlenné, de nem utolsó sorban a bécsi központi hatóságok újabb önkényeskedéseinek hatására megint megromlott a viszony a nemzet és a királyi udvar között Amikor I. FERENC 1825-ben Pozsonyban összehívta a hosszú idd óta szünetelt országgyűlést, az 1790-es évek reformgondolatai újra felszínre jutottak. Ezzel megkezdődött az a majdnem negyedszázados időszak, amelyet történelmünk a feudális viszonyok felszámolására törekvő reformkornak nevez. Az 1836., 1839., 1844 és 1847. évekkel kezdődő országgyűléseken mindig leomlott az exkluzív szellemű rendi alkotmány egy-egy bástyája, hogy utat engedjen a demokratikus eszméknek, amelyek a változást mintegy bevezető 1836:IX. törvénycikk alkotásához, majd a jobbágyság megszüntetésével 1848-ban diadalra jutva, Magyarország feudális jogi és közigazgatási intézményeinek és mezőgazdaságunk üzemi viszonyainak polgári átalakulásához vezettek. V. 1848. március 15. napja után a pozsonyi országgyűlés a jobbágyság felszabadításával megvalósítva az ország lakosságának formális jogegyenlőségét és kimondva a közteherviselést, a jobbágytelkek megművelőit tulajdonosi rangra emelte. Ez a nevezetes országgyűlés belga mintára néhány nap alatt közjogilag polgári állambe-