Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

in. II, JÓZSEF folytatva anyja rcformpolitikaját, birodalmában egységes elvek szerint működő" államapparátus kialakítására törekedett. Legnagyobb horderejű újítása vármegyerendszerünk reformja volt, A megyei autonómia felfüggesztésével Magyarországot a nemzetiségi területek figyelembevételével 10, Erdélyt 3 közigazgatási kerületre osztotta be és - megszüntetve az ősi főispáni intézményt - az addigi 54 főispán helyett 8 teljhatalmú kerületvezető királyi biztost nevezett ki. A vármegyék élén szintén általa kinevezett és a királyi biztosnak felelős alispánok állottak, akikre az uralkodó a vármegyék területén fekvő városok közigazgatási ügyeinek vezetését is rábízta, feladatukká téve a helyi gazdasági és pénzügyi közigazgatás felügyeletét. A vármegye megszűnt politikai intézmény lenni, megyegyűlést nem tarthatott, az osztrák kerületi kapitányságokhoz hasonlóan csupán végrehajtó szervezet lett. II. JÓZSEF uralkodásának idején gyarapodtak az állami feladatok; mind horizontálisan, mind vertikálisan tovább épült az az igazgatási szervezet, amelyben minden szervtípusnak sajátos feladatköre lett; az első magyarországi népszámiásást is akkor tartották meg. A közigazgatási reformok bevezetése 1785-ig tartott, ezután az igazságszolgáltatás szervezeti átalakítására került sor Jelentősek voltak II. JÓZSEF gazdasági reformjai, így 1785-ben a mezőhegyesi lógyűjtő telepet katonai ménessé bővítette ki és 42 ezer holdnyi területet engedett át erre a célra. Az oly híressé lett mezőhegyesi ménesbirtok rendeltetésévé tette, hogy a népi tenyésztésben használtaknál nagyobb testű, szilárd szervezetű ménekkel lássa el a Pest, Békés, Bihar és Szatmár vármegyékben felállított állami fedeztető állomásokat. 1789-1790-ben Bábolnán is létésült állami ménes, amely kezdetben a mezőhegyesi fióktelepe volt II. JÓZSEF elrendelte, hogy a vármegyék lótenyésztései "inspektorokat" alkalmazzanak, akik a népi lótenyésztést irányítsák és ellenőrizzék, valamint oktassák a helyes lótenyésztési és lótartási ismereteket. A selyemipari létesítményeket II. JÓZSEF államosította, a szabadverseny érdekében eltörölte a selyemgubó-egyedárúságot és 178 l-ben Óbudán selyemfonodát építtetett. 1784-ben 52 selyemtenyésztési felügyelő és 25 eperfakertész működött az ország 10 selyemtenyésztési kerületében. II. JÓZSEF az adóztatást a nemesekre is ki akarta terjeszteni, evégből felmérette az ország területét, hogy egységes adóztatási rendszert léptessen életbe. Tervét azonban nem tudta megvalósítani, az 1790/91. évi országgyűlés ismét kimondotta a nemesek adómentességét. A magyar mezőgazdaság intézményes fejlesztéséért MÁRIA TERÉZIA és II. JÓZSEF sokat tett. Számos üdvös reform kezdeményezői és következetes végrehajtói voltak. Nekik köszönhető az országnak a török hódítás következtében az évszázados elmaradottság felszámolása. A prekapitalista társadalomban a politikai és gazdasági intézkedések többnyire közvetlenül függtek össze. MÁRIA TERÉZIÁNAK és II. JÓZSEFNEK a magyar mezőgazdaság fellendítését célzó rendelkezései a XVIII. századi viszonyok kőzött későbbi földművelésügyi közigazgatásunk előképének tekinthetők.