Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

OROSZI SÁNDOR: A szalvón tölgyesek legendája és valósága

3. A szlavón tölgy hagyományos feldolgozása: fűrészelés az erdőben. (Ismeretlen) voltak egymással, de a kincstártól kért különféle kedvezményeket a minisztérium rendre visszautasította. 57 A cserzőanyagok iránti kereslefmegcsappanásával a gyárak egy része tönkrement, de a háború alatt újabb fellendülés 1-cezdődött. Az erdei melléktermékek közül a már említett gubacstermést is bérbe adták, de fontos kérdés volt a makktermés értékesítése is. Ezt is megbecsülték, majd árveréstírtak ki rá. Jellemző" például az 1887-es esztendő, amikor a makktermés értékét a vinkovcei alsó (bródi) területben 4192 Ft-ra becsülték, de a versenytárgyalás folyamán 18.408 Ft-ot értek el. 58 Mind a gubacs-, 59 mind a makktermés, illetve a téli "túrtáp-legelő" bérbeadása hagyományos érdőértékesítési mód volt, hiszen a szomszédos Zala, Somogy és Baranya vármegyék sertései évszázadok óta Szlavóniában találtak takarmányt. A szlavóniai makk értéke azonban a századfordulón különösen megugrott - nem csak sertéstakarmánykénL Megnőtt ugyanis az értékes genetikai tulajdonságú szlavón tölgyesek szaporításának, elterjesztésének az igénye. V. Mértékadó szakmai körök, például FEKETE Lajos is úgy látták, hogy a szlavóniai tölgyesekben a darwini elméleteknek megfelelően választódtak ki a legéletrevalóbb,