Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

OROSZI SÁNDOR: A szalvón tölgyesek legendája és valósága

otthonai) alig képzelhetők el szlavón tölgyből készült berendezések nélkül. Tehát a legendával, a szlavón tölgyesek csodálatos világával a szélesebb közvélemény is nap mint nap találkozott Mit is tudott egy magyar polgár a XIX-XX. század fordulóján Szlavóniáról? Tudhatta, hogy a szlavóniai (tótországi) vármegyéket az egyesített (közép) országcímerben a vörös mezőben futó nyest képviseli, utalva arra, hogy egykor a tartomány nyestbőrrel adózott. A műveltebbek esetleg azt is tudták, hogy a szlavón-horvát-dalmát, "háromegy" királyság lényegében az Árpád-házi uralkodók óta a magyar koronához tartozik. Arról viszont már csak a legműveltebbek tudhattak, hogy Szlavónia valamikor nemcsak a Dráva és Száva közötti részt, hanem a Száva jobb partját is jelentette. Ma, egy századév múltán pedig már Szlavónia neve csak a történelmi fogalmaink között él. (Szlavónia nem tévesztendő össze Szlovéniával!) A terület "csodaszép tölgyesei" viszont - lagalábbis a magyar és német szakirodalomban továbbra is "szlavón tölgyesek "-ként szerepelnek. Hogyan szerzett a világ ezekről a tölgyesekről tudomást és miként alakult ki a legendájuk? Az 1855. és 1862. évi londoni kiállításon már szerepeltek szlavóniai fatermékeke, illetve törzskorongok, de az igazi figyelmet az 1867. évi párizsi világkiállításon keltették. Ekkor ugynis néhány rönköt teljes terjedelmében bemutattak. Méretük , minőségük elhomályosította még a kanadai őserdőkből hozott fákét is. A hazai közvélemény a szlavóniai tölgyesekre a határőrvidék polgárosításával kapcsolatban, a magyar-horvát kiegyezést követő időszakban figyelt fel. Érdekes módon éppen az erdők ügye adott alkalmat arra, hogy a magyar kormány felvesse a határőrvidék polgárosítását, követelje azok beilleszkedését a vármegyei rendszerbe.

6 I. A hazai erdészek már korábban, részben a vukovári (Szerem vm.) Eltz-uradalom, részben a határőrvidéki erdők kapcsán tudtak a szalvóniai tölgyesekről. Az előbbiről főleg úgy, hogy a magyarnyelvű erdészeti irodalom megteremtői közül BEDŐ Albert és DIVALD Adolf ott szolgált. 7 Az utóbbiról pedig számos elemző, ismertető tanulmány látott napvilágot az 1860-as években, mert már ekkor felfedezték a Száva mentén lévő erdők óriási értékét-és mérhetetlen pazarlásást.

8 A határőrvidék katonai szervezetébe tagolt erdészeti szakemberek ugyanis nem tudták a szakmai szempontokat érvényesíteni. így aztán a tölgyesek krónikásai elképedve írnak a rendszertelenül használt, a vállalkozók által kirabolt erdőkről, a határőrök fa- és gubacskereskedelméről, a kitermelt fa pazarlásáról. Ez utóbbihoz megemlítjük, hogy a vágásterületeket kézzel faragott tölgydeszkákkal kerítették volna körül, hogy a felújítást - megvédendő a legelő háziállatoktól- biztosítsák. Vagy a másik példa a