Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

oberbauerschaft-i felülhatjó szárazmalomnak van kúp alakú épülete, valamint a Nyugat-Európában elterjedt kívülről hajtott szárazmalmoknak (6. sz. ábra). VER ANZIO, F. 1616-ban megjelent munkájában közöl egy rajzot, amelyen ennek a típusnak minden jellemzője megtalálható, kivéve az épületet, hiszen ő elsősorban szerkezeteket tervezett.

31 Nyugat-Európában ismereteink szerint ezt a típust nem alkalmazták gabonaőrlésre, illetve a szárazmalmok közül kizárólag alul- vagy felülhajtó szárazmalmot alkalmaztak gabonaőrlésre, olajütésre, kendertörésre, stb. A Kárpát-medence nagy gabonatermesztő vidékein - az Alföldön, a Duna-Tisza közén, Bácskában, Bánátban, Tiszántúlon - egyaránt általános volt a XVI-XVII. századtól kezdve. A XVI. században megjelent, majd jóval később elterjedt szélmalmok sem tudták kiszorítani, bár többen termelékenyebbnek tartják a szélmalmot az élőerővel hajtottnál. Elterjedésének főbb okai valószínűleg a következők lehettek: a. ) mint minden élőerővel hajtott malom, ez is könnyen telepíthető volt bárhová. b. ) nagy méreténél fogva a ló kényelmes körbenjárása mellett is megfelelően gyors forgómozgást biztosított a felső kőnek, c. ) emiatt nem kellett külön áttételi elemet - tengelyt, pergődobot, stb. - tervezni, ácsolni hozzá, így d. ) elkészítése egyszerűbb amazokénál. 6. ábra: A vámosoroszi szárazmalom - lisztelö" és olajütő együttes - alaprajza. Rajzolta S ABJÁN T.