Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

BALASSA IVÁN: A magyar sertéstartás történetének néhány kérdése

ilyen jelentését ismerték. Ezek közül érdemes megemlíteni BALÁSHÁZY Jánost (sz. Sátoraljaújhely, 1797), aki az avas erdei gazdálkodáson értette: „...midőn a fák tulajdon magok magvaiból neveltetnek, s 90-100-180 esztendeig hagyatnak lábon... Avas erdei gazdálkodást kell felállítani ott is, hol árvizek lepik el az erdőt...". Úgy érezte azonban, hogy az avas szót közelebbről is meg kell magyaráznia, ezért így folytatta:,,..^ magyar a koros tárgyat, millyenek a nagy állapodott korú erdők, avasnak nevezi".

41 De nemcsak ő, hanem néhány más XIX. századi szakmunka is a szálerdőt avasnak nevezi, fenntartásukat pedig avas erdei gazdaságnak mondja. A magyar nyelvben a végső soron finnugor tőre visszamenő avas szónak évszázadok alatt egy pejoratív értelme is kifejlődött. A régi használhatatlan takarmányt (széna, szalma stb.), nádat, emberi élelmet (pl. szalonna), italt (pl. bor) jelölték ezzel a jelzővel. Az új jelentés sokkal erőteljesebbnek bizonyult és először a köznyelvből, majd egyre inkább a táj szólásokból is kiszorította a korábbi „szálerdő, makkos erdő" jelentést. Ezt a folyamatot, vagy legalábbis egy részét TAGÁNYI Károly már a múlt század végén észrevette: „Ez a legtöbb valószínűséggel a magyar ó (régi) szónak változata, erdetileg tehát azt a régi nagy fákból álló erdőkre alkalmazták. De később az adatokból az látszik, hogy a makkos erdőket értették alatta, amikor pedig a makk megérett s az erdőt tilalom alá vették, ezt fejezték ki, hogy az erdőt 'avasnak fogták'. Ebből azt kell következtetnem, hogy az Avast már a XIII. században is makkos erdőre értették, s azt mint ilyet kezdték tilalom alá venni, mert hiszen a legrégibb időtől kezdve ezt az erdőnemet tartották a legnagyobb becsben."

42 Az avassal kapcsolatos földrajzi nevek a magyar nyelvterület keleti felében nagy számban fordulnak elő. Ezek közül érdemes megemlíteni a miskolci Avast, mely ma már a város által körülvett magasabb domb, de a középkorban minden bizonnyal sertések makkoltak fái között. A Szatmár megyei Avas, Avasság nevét először 1360-ban jegyezték fel. Ma a Tisza és a Túr között egész tájat jelöl. A román elnevezése, Munt,ii Ca$ului a magyarból való átvétel

43 Szavunk az erdélyi román nyelvjárásokban is megtalálható „őde Waldung" jelentéssel.

44 A magyar nyelvterület keleti felében az avassal kapcsolatban két tanulmányomban is rengeteg anyagot soroltam fel.

45 Az avas, tudomásom szerint, közszóként a Dunántúl nem került feljegyzésre, de a földrajzi nevek azt mutatják, hogy valamikor széles körben ismert lehetett. Baranya megyében az utóbbi évtizedben ilyen változatait jegyezték le: Avas, Avasalja, Avas41 BALÁSHÁZY J. 1938.2:262-263., 267-268. p. 42 TAGÁNYI K 1896.1:XIV. 43 KISSL. 1988.1:125. p. 44 TAMÁS L. 1966. 45 BALASSA 1.1973/a.; BALASSA 1.1973/b. passim.