Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

BALASSA IVÁN: A magyar sertéstartás történetének néhány kérdése

'disznó' volt; ...a kanász 'disznópásztor' származék is ezen az alapon magyarázható legegyszerűbben".

8 Közvetett bizonyító erejű szavakat még lehet találni: pl. az alom, mely szóval a palóc nyelvjárásokban a sertések vackán leszórt szalmát, harasztot jelölték. Csuvasos jellegű ótörök szó a serte „Borste" és az ebből keletkezett sertés (állat, marha, barom), bár etimológiájának feltétlen helyességét eddig még nem sikerült az etimológiának igazolni. Az állattal kapcsolatos jelentése, feltételezhetően, már a magyar nyelv önálló életében fejlődött ki. A disznó szavunk csuvasos jellegű ótörök eredetét nem lehet kétségbevonni. A magyaron kívül a cseremiszbe is átkerült. A csuvason kívül más török nyelvből nem lehet kimutatni, ami az átvétel útját pontosabban meghatározza, mint az más esetekben lehetséges. Az ártány szavunk ótörök eredetét sokan állítják, azonban megtalálható az ujgurban és az oszmántörökben is, de csak az ugyanerre a tőre visszamenő „herélés" jelentéssel, amihez még a következő megjegyzés tartozik: „Mivel a sertésnevelés nomád életformában nem lehetséges, ártány szavunkat - a disznóhoz hasonlóan - letelepült, de legalábbis félnomád körülmények között élő török néptől kellett átvennünk, amennyiben a szó valóban a törökből való."

9 E problémát SZABADFALVI József is érezte kutatásai során és felfogását ezzel kapcsolatban így foglalta össze: „A sertéstenyésztés is hosszú évszázadokon át együtt járt a migrációval. Főképpen ősszel és tavasszal 50-100 kilométerre, gyakran még többre is elhajtották a sertésnyájakat. Mindezek felvetik a nomadizmus és a sertés kapcsolatát is, konkrétabban a magyarság honfoglalás előtti sertéstenyésztésének kérdését. Általában elfogadott vélemény szerint a magyarság azért nem tarthatott sertést, mert ez az állatfajta nem bírta a vándorlást. A makkoltatás során feltárt adatok ennek éppen ellenkezőjét bizonyítják. Megfontolandó hát a felfogás újraértékelése is."

10 A félreértések többek között abból adódnak, hogy a nomadizmus fogalmát mindenki másképpen értelmezi a magyar és az általános néprajzi irodalomban. Nézzük egy kívülálló értelmezését: „Le nem települt, legeltető, nyájával folytonosan új területekre vándorló nomád állattenyésztés istállózás nélküli legeltető állattartás".

11 Amíg a meghatározás első felét el lehet fogadni, addig a második része már nem felel meg, hiszen az istállózás nélküli legeltető állatartás nem feltétlenül nomád, hanem extenzív, mint ahogy így nevezhető helyesen a magyar alföldi állattartás egy része is a XVIII-XIX. században. Ez utóbbit a néprajzi szakirodalom általában nomádnak mondta, sőt ilyen elnevezése az utóbbi időben is előfordul, pedig ebben a korban 8 TESZ. 2:229. p. 9 TESZ. 1:181. p. 10 SZABADFALVI J. 1971.329. p. 11 BAKOS F. 1976.584. p.